Szemelvények a magyar emigráció történetéből

Szerkesztette: Heil Kristóf Mihály

Jelen tanulmánykötet a 20. századi magyar politikai és nem politikai emigráció történetével foglalkozik. Az emigráció, migráció más szóval – politikai, vallási, ökológiai vagy gazdasági okok motiválta – (ki)vándorlás jelensége az, amikor egy országot vagy adott területet lakosa azzal a céllal hagyja el, hogy tartósan máshol éljen. A népvándorlás, a népesség mozgása, a határokon átívelő (ki- és be)vándorlás folyamatai egyidősek az emberiséggel.

A vándorlás a térbeli mobilitás egyik formája. Különbséget tehetünk a külső és a belső vándorlás, a kényszerű vagy az önkéntes, az egyéni, illetve a csoportos, a legális és az illegális, az állandó, valamint az ideiglenes migráció között. A magyar emigráció 20. századi történetében külső, kényszerű és önkéntes, egyéni és csoportos, legális és illegális, valamint állandó és ideiglenes vándorlás formáira egyaránt találhatunk példát. A korszak embertelen fegyveres konfliktusai és politikai diktatúrái emberek millióit kényszerítették lakóhelyük elhagyására.

ISBN 978 963 556 582 5, ISSN 0134-0026 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2025, 198 p.

Épített közigazgatás

Szerkesztette: Megyeri-Pálffi Zoltán

Az 1867. évi osztrák–magyar kiegyezés időszaka tagadhatatlanul „izgalmas” és fordulatos periódus, hiszen nemcsak a két államfél közötti közjogi viszonyok rendeződtek ekkor, hanem a Magyar Királyságban is elindulhattak azok a folyamatok, amelyek nyomán létrejöhetett a modern államszerkezet, az a polgári berendezkedés, amelynek magjait az 1848. márciusi törvényhozás vetette el.

A bírói hatalom gyakorlásáról rendelkező 1869. évi IV. törvénycikk óriási változásokat hozott a korabeli államszervezet alakításában: valóban elvált egymástól az igazságszolgáltatás és a közigazgatás, amelyeknek fejlesztése külön utakon folyt tovább. Ennek a jogszabályi kereteinek kialakításakor nem volt elegendő az újonnan létrehozandó vagy átalakítandó szervezeti egységeket rendezni, hanem a személy(zet)i és a dologi hátteret is meg kellett teremteni. Ez utóbbihoz kapcsolódik a szervezetrendszer működéséhez elengedhetetlen, megfelelő fizikai környezet kialakítása: székházak, hivatalok, községházák, városházák építése. S ezek mellett azok a tényezők, amelyek a jól működő közigazgatás egyik alapját jelenthetik, mint például a közlekedési infrastruktúra fejlesztése.

A kötet a szerzők alfabetikus sorrendjében tartalmazza tanulmányokat, amelyek különböző aspektusokban világítják meg az átalakuló közigazgatás témáját. Így a dualizmus kori minisztériumok elhelyezése (Bathó Gábor) és a nagyközségek székházépítése (Brunner Attila) kerül terítékre, illetve a reformkori vármegyei infrastruktúrafejlesztés (Heil Kristóf Mihály), majd a 19. század 70-es éveiből a pesti Új Városháza építése (Megyeri-Pálffi Zoltán), végül – egyfajta keretként, a 20. századba átnyúlva – az épített környezet védelmének jogi szabályozástörténete (Völgyesi Levente). Valamennyi tanulmányból kiolvasható a „tudományköziség”, azaz az inter- és multidiszciplináris jelleg, amely elengedhetetlen akkor, amikor az építés és az adminisztráció, az „épített közigazgatás” összefüggéseit vizsgáljuk.

ISBN 978 963 556 572 6, ISSN 0134-0026 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2024, 106 p.

Koch, Arnd: Adalékok a német büntetőjog történetéhez. Válogatott tanulmányok

Prof. Dr. Arnd Koch az augsburgi egyetem büntetőjogi, büntető-eljárásjogi, kockázati- és megelőző büntetőjogi, valamint kortárs jogtörténeti tanszékének vezetője. Jelen kötetében a német büntetőjog-történet legfontosabb tendenciáit világítja meg, kiemelve néhány jellegzetes korszakát és intézményét, így a régi, közönséges büntetőjog szekularizációját, racionalizációját, liberalizációját és humanizációját, a kodifikációs mozgalmakat, a kínvallatás körüli vitákat. Izgalmas kísérlet a hatályos német büntetőjog alapjainak, a kontinuitásoknak és diszkontinuitásoknak kimutatása az 1871/72-es Birodalmi Büntető Törvénykönyvhöz képest.

A kora újkori büntetőjogtól (az 1532-es Constitutio Criminalis Carolina uralmától) vezeti le a német (és hatásaiban az európai) büntetőjog történetét a felvilágosodás eufóriáján, optimizmusán és retorikai tűzijátékán át a kodifikált jog korszakáig, a modern büntetőjog kialakulásáig. A professzor vizsgálja a Code Penal hatását a német jogterületre, az 1813-as bajor büntető törvénykönyv jelentőségét a modern tudományos elvek terjedése szempontjából, a büntetőtörvény-hozást a korai alkotmányos államban, az 1848-as alkotmányos fordulat befolyását a büntető kodifikációra, a Porosz Államok 1851. évi Büntető Törvénykönyve szankciórendszerét és dogmatörténeti pozícióit.

Teszi mindezt egyfajta tudománytörténeti áttekintésbe ágyazottan, a felvilágosodás nagy alakjainak munkásságától Franz von Liszt életművének csúcspontjáig, a klasszikus és a modern büntetőjogi iskola küzdelmének lezártáig, a büntetőjogi reformiskolák győzelemre jutásáig. A kötetet egy nyomozás és azt követő per anatómiája koszorúzza meg, az 1945. április 28–29-i „penzbergi gyilkosságok” néven ismert ügy analízise, amelyet a szerző a háború utáni nyugatnémet igazságszolgáltatás jellemzésére hív segítségül.

ISBN 978 963 556 571 9, ISSN 0134-0026 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2024, 252 p.

Mezey Barna: Az első magyar börtönügyi törvényjavaslat. A büntető kodifikáció és a börtönügyi törvényjavaslat sorsa az 1843–1844. évi országgyűlésen

1843-ban a magyar büntető kodifikáció már több mint százesztendős múltra tekintett vissza. Az 1712. évi törvénykönyvi tervezettől hosszú út vezetett az 1843. évi javaslatokig. Ez az évszázad lehetőséget kínált a magyar jogászságnak arra, hogy felkészüljön az érdemi polémiákra, és elsajátítsa a kodifikációs munka alapvető fogásait. Az 1841–1843. évi büntető kodifikációs munkálatok eredményeképpen a diéta elé került egy minden ízében korszerű, a legmodernebb európai és amerikai megoldásokat hasznosító, a legfrissebb gyakorlati tapasztalatokat ötvöző törvénycsomag, amely három plánumot fogott össze: a büntető törvénykönyvről, a büntetőeljárásról és a börtönügyről szóló előterjesztéseket. Az előző országgyűlésből kiküldött országos választmány által előkészített büntető törvénykönyvi javaslatok dolga már-már alkuközelbe jutott a két tábla tárgyalásain. A börtönügyi javaslat csupán királyi resolutióra várt, amikor megfeneklettek a tárgyalások, és végül a korszak Európájának egyik leghaladóbb kódextervezete törvényi forma nélkül maradt.

A rendi tömlöcöt éveken át a büntetőreformok szimbólumává avató liberális politikai áramlat a sikertelen országgyűlési vitát követően elveszítette ugyan érdeklődését a börtönrendszer kialakítása, a büntetőszisztéma megújítása iránt, de feledhetetlen emléket hagyott az utókorra. Az 1843. évi büntetőjogi és börtönügyi javaslatok szakaszai ugyanis komplex módon fogták egybe az ellenzék politikai követeléseit, a büntetőszakmai igényeket és a szabadságvesztés reformjára vonatkozó elképzeléseket. Bennük a reformkori szabadelvű követelések nagy része megjelent, még ha áttételesen, még ha szakpolitikai köntösben is, egyfajta foglalata lett a kor eszméinek. A könyv a börtönügyi törvényjavaslatot kimunkáló előkészítő munkálatoktól a királyi elhatározásig tartó utat térképezi fel; a választmányi, a kerületi ülések béli, az alsó- és felsőtáblai polémiákat ismertetve veti össze a javaslatot a korabeli európai fejleményekkel.

ISBN 978 963 556 570 2, ISSN 0134-0026 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2024, 198 p.

Beliznai Kinga: „Mily esetekben tartozik a bíró felelősséggel?”

A kötet célja a bírói felelősség intézményének komplex bemutatása az 1871-től 1954-ig tartó időszak jogszabályainak és bírói gyakorlatának tükrében. Elsősorban a fegyelmi felelősség kérdéskörét járja körül a szerző, többek között arra keresve a választ, hogy a fegyelmi vétség fogalma, a fegyelmi büntetések köre, a fegyelmi bíróság összetétele és megalakításának módja, a fegyelmi eljárás megindítása és menete mennyiben hasonlított, és mennyiben tért el az 1871., az 1936. és az 1954. évi törvényekben. Emellett részletesen foglalkozik a mű a bíróságok feletti felügyeleti jog gyakorlásával és az ebből következő felelősség szabályozásával, amely 1871 és 1954 között nem sokat változott, ellentétben a bűnvádi (büntető) és a vagyoni (kártérítési) felelősséggel. A tételes szabályozás mellett nagy hangsúly esett a jogszabályi változásokat kísérő szűkebb és tágabb szakmai körök észrevételeinek és felvetéseinek összegzésére. Mivel a bírói felelősségre vonatkozó rendelkezéseket már 1871 után kiterjesztették többek között az ügyészekre, a bírósági végrehajtókra és a választottbírákra, érthető, hogy a bírói kar tagjain kívül ezzel kapcsolatosan folyamatosan véleményt formáltak a rokonszakmák képviselői is, így például a közjegyzők és az ügyvédek, hiszen a későbbiekben kidolgozásra kerültek a közjegyzők, illetve az ügyvédek felelősségét rendező jogszabályok is.

Az 1945 utáni szabályozás – bár az 1936. évi III. törvénycikk még 1954-ig hatályban maradt – élesen különbözött a korábbi rendelkezésektől. Ennek oka természetesen a megváltozott politikai és társadalmi viszonyokban és ezeknek a bírósági szervezet kialakítására és a bírósági személyzet összetételére gyakorolt hatásában keresendő. Ami nem változott, az az, hogy a jogalkotó – a korábbihoz képest tágabb hatáskörrel – továbbra is az igazságügy-minisztert ruházta fel a bíróságok feletti felügyeleti jog gyakorlásával.

ISBN 978 963 556 569 6, ISSN 0134-0026 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2024, 268 p.

Gosztonyi Gergely: Censorship from Plato to Social Media. The Complexity of Social Media’s Content Regulation and Moderation Practices

In many countries, censorship, blocking of internet access and internet content for political purposes are still part of everyday life. Will filtering, blocking, and hacking replace scissors and black ink? This book argues that only a broader understanding of censorship can effectively protect freedom of expression.

For centuries, church and state controlled the content available to the public through political, moral and religious censorship. As technology evolved, the legal and political tools were refined, but the classic censorship system continued until the end of the 20th century. However, the myth of total freedom of communication and a law-free space that had been expected with the advent of the internet was soon challenged. The new rulers of the digital world, tech companies, emerged and gained enormous power over free speech and content management. All this happened alongside cautious regulation attempts on the part of various states, either by granting platforms near-total immunity (US) or by setting up new rules that were not fully developed (EU). China has established the Great Firewall and the Golden Shield as a third way.

In the book, particular attention is paid to developments since the 2010s, when Internet-related problems began to multiply. The state’s solutions have mostly pointed in one direction: towards greater control of platforms and the content they host. Similarities can be found in the US debates, the Chinese and Russian positions on internet sovereignty, and the new European digital regulations (DSA-DMA). The book addresses them all.

This book will be of interest to anyone who wants to understand the complexities of social media’s content regulation and moderation practices. It makes a valuable contribution to the field of freedom of expression and the internet, showing that, with different kinds of censorship, this essentially free form of communication has come – almost by default – under legal regulation and the original freedom may have been lost in too many countries in recent years.

ISBN 978 303 146 528 4 - Springer Nature Switzerland AG, Cham, 2023, 189 p.

Megyeri-Pálffi Zoltán: Fejér vármegye járásbíróságainak szervezéstörténete

1872. január 1-jén öt: a székesfehérvári, az adonyi, a móri, a sárbogárdi és váli székhelyű királyi járásbíróság kezdte meg működését. Már néhány év múlva szervezeti átalakítások igénye merült fel. Két település, Vál és Bicske között versengés alakult ki a járásbírósági székhelyért. Az évtizedekig tartó rivalizálást végül miniszteri döntés zárta: 1912-ben Válról Bicskére helyezték át a királyi járásbíróságot. Hasonló, de kisebb mértékű „harc” Adony és Ercsi között is kialakult a korai években, de ebben a versengésben Adony mindvégig erőfölénnyel bírt. Ezt csak a második világháború utáni politikai-gazdasági változások törték le, amelyek nyomán 1954-ben bíróságot állítottak fel Sztálinvárosban, amelynek utóda, a Dunaújvárosi Járásbíróság 1968-ban végérvényesen átvette az adonyi fórum helyét.

A pártállami időszak központi irányítása nem csak ebben a vonatkozásban rajzolta át a Fejér megyei bíróságok szervezetét és illetékességi területét. Az 1950. évi megyeszervezéssel Enying és járásbírósága Fejér megyéhez került, azonban az Enyingi Járásbíróság csak 1961-ig működött. Az igazságszolgáltatás egyszerűsítése okán 1977-ben Mór, 1980-ban pedig Sárbogárd járásbíróságát szüntették meg. Ez utóbbi azonban 1991-ben újra elkezdhette jogszolgáltató tevékenységét. Napjainkban a Székesfehérvári Törvényszék illetékességi területén négy, a Székesfehérvári, a Bicskei, a Dunaújvárosi és a Sárbogárdi Járásbíróság szolgáltat igazságot a jogkereső közönség számára.

A Fejér vármegyei bíróságtörténet harmadik kötete az elmúlt másfél évszázad változásait tekinti át, s mivel az igazságszolgáltatás szerveinek felállítása mindenkor feltételezi nemcsak a személyi állomány, hanem az infrastrukturális háttér megteremtését is, e kötet együtt tárgyalja a fejéri járásbíróságok szervezeti alakulását és elhelyezésük történetét, kitérve arra is, hogyan változott a bíróságok elnevezése az évtizedek során. A korabeli irattári anyagokat, régi és mai fényképfelvételeket is magába foglaló illusztrációs anyag segítségével pedig az olvasó képet kaphat a Fejér vármegyei járásbíróságok históriájáról.

ISBN 978 615 018 617 7 - Székesfehérvári Törvényszék, Székesfehérvár, 2023, 100 p.

A magyar liberalizmus gyökerei és a rendszeres bizottsági munkálatok

Szerkesztette: Heil Kristóf Mihály

Jelen tanulmánykötet arra vállalkozik, hogy hozzájáruljon a 18–19. századi Habsburg Birodalom keretei között alkotmányos helyét kereső Magyarország jogalkotási, jogalkalmazási és jogtudományi önállóságának kutatásához. A kötet történész és jogtörténész szerzői a 18. század végi magyar felvilágosodás és a 19. század eleji klasszikus liberalizmus korát összekötő úgynevezett rendszeres bizottsági munkálatok, más néven operátumok történetét vizsgálják.

1790-ben, II. József halálát követően, a francia forradalom második évében a magyar nemesség egyes felvilágosult csoportjai elérkezettnek látták az időt, hogy a dél-németalföldi tartományait elvesztő uralkodóházzal szemben – mely európai háborúk küszöbén toporgott – megfogalmazzák kívánalmaikat, és sérelmeik orvoslását kérjék. Az 1790–1791. évi 67. törvénycikk úgynevezett rendszeres bizottságokat (regnicolaris deputatio) küldött ki, azt a feladatot adva nekik, hogy készítsenek elő törvényjavaslatokat a következő diéta számára.

II. Lipót halálával, a merőben eltérő célokkal és felfogással trónra kerülő I. Ferenc személye, valamint a nemzetközi politika alakulása alapvetően megváltoztatta a hazai erőviszonyokat, s így az operátumok a kancellária levéltárába kerültek, és egészen az 1825–1827. évi 8. törvénycikk értelmében elrendelt újratárgyalásukig ott is maradtak. Az újabb indítványok kinyomtatását követően a törvényhatóságok kapták kézhez azokat. Az ennek nyomán megkezdődött megyei diskurzusok, bizottsági és közgyűlési viták biztosítottak teret a haladó nézetek kifejtéséhez és terjesztéséhez, megalapozva ezzel az 1830-as és 1840-es évek reformtörekvéseit.

ISBN 978 963 556 505 4, ISSN 0134-0026 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2023, 188 p.

Képessy Imre: Az Országbírói Értekezlet története és öröksége

A magyar alkotmányos élet sajátos fordulópontján hívta össze gróf Apponyi György frissen kinevezett országbíró az Országbírói Értekezletet. A neoabszolutizmusnak nevezett korszak sajátos fordulópontján, Alexander Bach belügyminiszter menesztését követően Ferenc József császár „ajándékba adta” az októberi diplomát a magyaroknak azzal a céllal, hogy Ausztria és Magyarország közjogi viszonyát az ún. 1847-es alapokon rendezze újra.

Az uralkodó visszaállítani igyekezett a késő rendi monarchia alkotmányos rendszerét, s az országbíró is azzal a céllal hívta össze az értekezletet, hogy megállapítható legyen: mi az, ami a magyar jogrendszerben megőrizhető a rendi monarchia korából, s ez összeegyeztethető-e az 1848. évi áprilisi törvényekkel, valamint a neoabszolutizmus korában hatályba léptetett egyes osztrák törvényekkel.

Ha a célul kitűzött feladatot végiggondoljuk, akkor az utókor kutatója szinte azonnal azt válaszolja, hogy az Országbírói Értekezlet közel lehetetlen feladatra vállalkozott, függetlenül attól, hogy nem kellett törvényjavaslatot készítenie az országgyűlés számára. A szerző feltárja azt a történeti, jogtörténeti hátteret, amelynek ismeretében választ kaphatunk arra, mi is történt 1861 tavaszán az értekezlet ülésein.

(Homoki-Nagy Mária)

ISBN 978 963 556 504 7 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2023, 290 p.

Jogtörténeti Parerga III: Ünnepi tanulmányok Mezey Barna 70. születésnapja tiszteletére

Szerkesztette: Bódiné Beliznai Kinga – Gosztonyi Gergely

A hazai jogtörténész szakma iskolateremtő professzora, Mezey Barna hetvenéves lett idén. Öt, illetve tíz év telt el a szakmai munkássága előtt tisztelgő korábbi kötetek megjelentetése óta. Az olvasó így immár a harmadik Jogtörténeti Parerga kötetet tarthatja kezében, amelyben kollégái, barátai és tanítványai köszöntik az évforduló kapcsán az Ünnepeltet!

Kedves Barna, köszönünk mindent, és Isten éltessen!

ISBN 978 963 258 576 5 - ORAC Kiadó, Budapest, 2023, 415 p.

A közép-európai régió és a nyugati hatások. A tradicionális jog alakváltozásai

Szerkesztette: Korsósné Delacasse Krisztina – Máthé Gábor – Mezey Barna

A kötetben közzétett másfél tucatnyi tanulmány mindenekelőtt azoknak szól, s azok figyelmére tarthat igényt, akik szívesen forgatják a magyar és az európai állam- és jogtörténettel foglalkozó elemzéseket, s akik egyetértenek azzal az axiómának tűnő tétellel, miszerint a nemzeti joghistória egy-egy intézményének teljes körű megértéséhez szükséges segítségül hívni az egyetemes fejlődés útjelzőit és mérföldköveit. A hazai jogtörténészek közösségének tudományos műhelyeiből származó közlemények azt igazolják, hogy az öreg kontinens jogintézményei nem tisztelték az országhatárokat, hanem azokon átlépve szervesültek a befogadó közeg mélyszerkezeteiben. A kölcsönhatások egyértelműsége s megtermékenyítő hatásuk nem is igen szorulnak szofisztikált igazolásra.

A német földön kibontakozó egyházi bíráskodásról tájékozódva könnyen asszociálhat az olvasó Könyves Kálmán zsinati törvényszékeire. A magyar államalapítás évtizedeiben a királyi hatalom jogbölcseleti fogantatású legitimációjának forrásvidéke egyenesen Rómába, a pápai államba vezeti az érdeklődőket. A nyugati kereszténység uralta jogfejlődés s kiemelten annak kánonjogi és római jogi lenyomatai magyar földön a későbbi korokban is intenzív formában éreztették befolyásukat. Ezek ismerete olyan tudós notabilitások, mint Werbőczy István Tripartitumát, vagy a Quadripartitum szerzői körének munkásságát is mélyen megérintette. A jogdogmatika kedvelői olvashatnak a régi magyar szerzők bűncselekményeket definiáló és osztályozó törekvéseiről, az angol családvédelmi politika geneziséről s nemkülönben az angolszász igazságszolgáltatási-bírósági tradíciókról. A nyugati szakmai-tudományos hatások és az adaptációs kísérletek közül a 19. századi magyar büntetés-végrehajtás megújításának folyamata is tárgya e kötetnek, mint amiként a „királypuccsban” érintett ifj. Andrássy Gyulával szemben folyamatba tett büntetőeljárás körülményeinek megvilágítása is. A kötet egyik írása pedig ellenállhatatlan elokvenciával a jogtörténeti irodalom legújabb eredményeiről egy sereg kérdésben intenzív disputára invitál.

ISBN 978 963 556 428 6, ISSN 0134-0026 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2023, 236 p.

Korsósné Delacasse Krisztina: „Csalfa áméttások által többeket megkárosított”. A stellionatus a 18–19. századi magyar jogban

Nem csalás, nem ámítás” – hallja az ember, ha arról akarják meggyőzni, hogy amit érzékel, az nem szemfényvesztés, hanem maga a valóság. A hétköznapi nyelvben e szavak bármelyike használható a csalárdság szinonimájaként, a jogi szakszókincsben azonban kulcsfontosságú az, hogy egy kifejezés pontosan milyen jelentéssel bír. A stellionatus bűncselekményét leginkább csalásként szokták lefordítani, jelen kötetből azonban kiderül, hogy a régebbi magyar jogban elfoglalt helye és értelme alapján e megfeleltetés túlontúl leegyszerűsítő.

A munka rövid áttekintést ad a nálunk osztrák jogi közvetítéssel megjelent intézmény és az ezzel hosszú időn át összefonódó falsum középkori és újkori felfogásairól, és komparatív módon mutatja be a 18–19. századi jeles magyar szerzők vonatkozó álláspontjait. Miközben megrajzolja a hamissággal, csalárdul elkövetett cselekmények hazai szabályozástörténeti ívét a tradicionális jog dekrétumaitól a Hármaskönyvön és a Praxis Criminalison át a kodifikációs operátumokig, feltárja, hogy Magyarországon milyen fogalmi átalakuláson ment keresztül a stellionatus, amire a 19. századi – immár magyar nyelvű – törvényhozás megalkotta a csalás törvényi tényállását, és a korábbi latin terminológia elvesztette tételes jogi relevanciáját. A joggyakorlat vizsgálata mindemellett felszínre hozza, hogy stellionatus címén főként állítólagos természetfeletti képességeikkel kérkedő személyek csaló, másokat megkárosító magatartásai miatt indultak eljárások, amelyek magyar nyelvű jegyzőkönyvei az elkövetett cselekményre jobbára a (csalfa) ámítás kifejezést használták.

ISBN 978 963 556 400 2, ISSN 0134-0026 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2022, 254 p.

Összetett állammodellek és a hatalommegosztás elve

Szerkesztette: Beke-Martos Judit

A Jogtörténeti Értekezések e kötete fix koncepció mentén mutat be hat összetett állammodellt, három monarchikus és három köztársasági történelmi példát. Az Osztrák–Magyar Monarchia mint dualista állam, az Amerikai Egyesült Államok mint föderális unió, illetve Svájc mint kantonok szövetsége talán mindenki számára ismert. Az 1814 és 1905 között fennállt Svédország és Norvégia Egyesült Királyságai, az 1918 és 1929 között Szerb–Horvát–Szlovén Királyság néven működött egyesülés, avagy az 1918 és 1992 között többször is összefogó, de végül mégiscsak különváló Csehszlovákia talán kevésbé. Jelen kötet egy-egy fejezetet szentel ezeknek a modelleknek. A fejezetek szerzői – Beke-Martos Judit, Heil Kristóf Mihály, Heka László, Kárbin Ákos, Képes György és Képessy Imre – először rövid történelmi áttekintést adnak az általuk bemutatott modellről, majd megvizsgálják a – horizontális, és adott esetben vertikális – hatalommegosztás elvének megvalósulását, az államszerkezetet, a jog szuverén fejlődését, illetve kiemelnek egy-egy sajátosságot, amely az általuk ismertetett modell egyedülálló tulajdonsága. A történelem során számos állam lépett szövetségre vagy egyesült más államokkal, katonai, politikai vagy gazdasági megfontolásból, többé vagy kevésbé önszántából, rövidebb vagy hosszabb időre. Jelen kötet betekintést nyújt hat történetbe. Célunk a tisztelt Olvasó teljes körű tájékoztatása, azonban rábízzuk a modellek összehasonlítását és a tanulságok levonását.

ISBN 978 963 556 399 9, ISSN 0134-0026 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2022, 130 p.

Kihívások a büntetőjogi jogalkotás terrénumában a 19–21. században. Külföldi minták és nemzeti megoldások

Szerkesztette: Kovács-Szépvölgyi Enikő

A büntetőjog tudományos művelése megteremtette a modernizáció elméleti alapjait, a reformok Európa-szerte a büntetőjogi kodifikáció eredményeként megszülető törvénykönyvekben valósultak meg. A 18–19. századi kódexekkel nem következett be nyugvópont a büntetőjogi jogalkotásban. A büntetőjog segédtudományai és más tudományterületek eredményeit is hasznosító elméletek a 19. század utolsó és a 20. század első évtizedeiben ismételten felvetették az újítás szükségességét, bizonyos büntetőjogi reformok pedig még a jelenkorban is terítéken vannak. A kötetben szereplő, büntetőtudományokkal foglalkozó tanulmányok a jogi szabályozásban megfigyelhető esetleges mintakövetésre, a jog szuverenitásának különböző megjelenési formáira figyelemmel tárgyalják a büntetőjog-területek fejleményeit. A jogalkotó előtt álló társadalmi, gazdasági, politikai és hatékonysági igényekre, kihívásokra reflektálnak a szerzők, a 21. századig bezárólag jellemzően a magyar büntetőjog történetét fókuszba helyezve, máskor kifejezetten a külföldi megoldások ismertetését célozva. A tág értelemben vett büntetőjog modernizá ciója, a dekriminalizáció kérdése, a büntetőjogi szankciók változása, a büntetés-végrehajtásban érvényesülő büntetési célok alakulása és a büntetés-végrehajtás dologi feltételrendszere, a büntetőeljárási jog fogalmainak történeti változása, a büntetőjog különleges jogrendben betöltött szerepének vizsgálata mellett a jogalkotás során átvett, adaptált vagy elvetett külföldi megoldások képezik az írások tárgyát.

ISBN 978 963 556 398 2, ISSN 0134-0026 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2022, 218 p.

A jog kulturális holdudvara. A magyar jogtörténet, jogi kultúrtörténet európai kontextusai

Szerkesztette: Nagy Janka Teodóra – Béli Gábor

A jogi szövegek sajátos stílust alkotnak. Régi formulákat, „szakrális szövegrészeket” görgetnek régi időkből, képeik információkat hordoznak. Nemritkán a fóliánsok is tipográfiai remekek. A gyakorlatban a jogi kultúra részét jelenti a jogászok viselete, az eljárás egyes mozzanatai és kellékei. Az alattvalókat az ítélet-végrehajtás komor szereplői és rítusai rémisztik. Jogéletünkben archaikus nyomokat is hordoznak az eskük, a petíciók, a magánjog szerződései, a testamentumok. Mindezek színterei az uralkodók erődjei, a törvényhozás, az ítélkezés csarnokai, a börtönök és a vesztőhelyek. Magasztos jelképek őrködnek a jogi kultúrtörténet tarka világa felett: az uralkodók koronázási jelvényei, címerállatai, a Roland-szobrok (a városokban az autonómia talán legkifejezőbb szimbólumai), és kiemelten az igazságosság égi megtestesítője, az isteni Justitia.

A joggal foglalkozó tudományok, de maguk a gyakorlatban tevékenykedő jogászok évszázados felismerése a törvénykönyvekben írt normaanyag és a praxis világa között fennálló eltérés lehetősége és ténye, ami mögött a „jog a törvénykönyvben és az életben” kettőssége, vagy a „száraz az elmélet fája, és zöldell a gyakorlat lombkoronája” formulára egyszerűsített bölcsesség nyilvánul meg. A jogtörténet különböző korszakaiban mindkét jelenségcsoport mögött egyaránt m eghúzódik a történelmi tapasztalat; kulturális jelenségek, kulturális elemek sokasága veszi őket körül. Adott civilizáció kultúrájának a jogi-hatalmi kultúra szerves része, de viszonylagos önállósággal rendelkező, kulturális környezetével kölcsönhatásban álló része. Nem függetlenítheti magát az általános kultúra hatásaitól, de hatást is gyakorol arra. Ez a jog kulturális holdudvara, historikusan szemlélve a jogi kultúrtörténet világa.

ISBN 978 963 556 264 0, ISSN 0134-0026 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2022, 268 p.

László Balázs: Az 1811. évi erdélyi büntetőkódexjavaslat

Különleges kötetet tart az olvasó a kezében. László Balázs szakszerű, igényes fordítómunkájának köszönhetően a mai olvasó megismerkedhet egy mindeddig a szakma előtt is homályban lappangó törvényjavaslattal.

Az erdélyi országgyűlés számára készült és ott le is tárgyalt operátum 1811-ben íródott, és az Erdélyben is teljesen szokásjogi alapon működő büntetőbíráskodás számára adott volna törvényi forrást. Akkor, amikor még az ún. anyaországban sem volt érvényes büntetőkódex. Azért a feltételes mód, mert sajnos az uralkodó nem szentesítette ezt a kiváló törvényjavaslatot, amely így „íróasztalfiókban” maradt. Az emlékezet homályából azonban most hirtelen napvilágra került, s hála az értő fordításnak és az igényes bevezető tanulmánynak, az eredeti latin szöveg helyett mai magyar nyelvünkön is könnyen érthető és értelmezhető az eredeti tartalom.

Mint több más, kitűnően kimunkált, jobb sorsra érdemes reform-törvényjavaslatunk, ez is elvérzett a bécsi udvar ellenállásán, nem lett belőle törvény. Igen nagy kár ez, mert a 19. század eleje korának színvonalán álló büntetőtörvényt kaphatott volna Erdély, s bizonnyal megtermékenyítette volna a kortárs magyar „fenyítő törvénykezés” gyakorlatát.

ISBN 978 963 556 263 3, ISSN 0134-0026 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2022, 211 p.

A velünk élő történelmi cenzúra

Szerkesztette: Gosztonyi Gergely

Az MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport kiemelt feladatának tekinti, hogy teret nyisson azon kutatási eredmények bemutatásának, amelyeket saját kutatói mellett a szélesebb szakmai körbe tartozó kollégák érnek el. Jelen kötet szerzői így arra tesznek kísérletet, hogy írásaikkal –, amelyek mind jogtörténeti, mind hatályos jogi jellegűek – hozzájáruljanak egy egyszerűnek tűnő, ám mégis szinte megfoghatatlan fogalom, a cenzúra kérdéskörének pontosításához. A történelmi tapasztalatok vizsgálata talán segíthet abban, hogy megértsük, a 17–18. század erőteljes cenzúrájától miként jutottunk el a 21. századig, amikor is a politikai cenzúra mint fogalom már szinte értelmezhetetlenné válik, és helyette új típusú (magán)ellenőrzési mechanizmusok vannak kiépülőben. A cenzúra, vagy ahogy ma sokan szívesebben nevezik, a tartalomszabályozás – így vagy úgy – a mindennapjaink része. A cenzúra a velünk élő történelmi jelenidő.

ISBN 978 963 556 256 5, ISSN 0134-0026 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2022, 125 p.

Gosztonyi Gergely: Cenzúra Arisztotelésztől a Facebookig. A közösségi média tartalomszabályozási gyakorlatának komplexitása

A nyilvánosságnak szánt tartalom ellenőrzését évszázadokig az egyház és az állam irányította a politikai, az erkölcsi és a vallási cenzúra eszközeivel. A technológia fejlődésével a jogi és politikai eszközök finomodtak, de a cenzúra klasszikus rendszere egészen a 20. század végéig működött.

Ám az internet kialakulásakor várt teljes körű kommunikációs szabadság és a jogmentes tér mítosza hamar megkérdőjeleződött. Megjelentek a digitális világ új kormányzói, a techcégek, amelyek a szólás és a tartalom engedélyezése terén óriási hatalomra tettek szert. Történt mindez az államok óvatos szabályozási kísérletei – a szólásszabadság és a cenzúra privatizációja – mellett, amelyek vagy szinte teljes immunitással ruházták fel a platformokat (USA), vagy egy részleteiben kidolgozatlan szabályrendszert állítottak fel (EU). Harmadik útként Kínában az Aranypajzzsal kialakult az egyértelmű platformfelelősség.

A 2010-es években megsokszorozódtak az internettel kapcsolatos problémák. Az államok egyedi megoldásai többnyire egy irányba mutattak: a platformok és a rajtuk megjelenő tartalom fokozottabb ellenőrzése felé. Hasonlóságokat találunk az USA vitáiban, a kínai és az orosz internetszuverenitási álláspontokban és az új európai digitális rendelettervezetekben (DSA–DMA).

Mindeközben számos országban a cenzúra, a szolgáltatások elérhetetlenné tétele, az internetes tartalmak politikai célú blokkolása ma is a mindennapok része. A szűrés, a blokkolás és a hekkelés váltja fel az ollót és a fekete tintát?

A kötetből kiderül, hogy csak a cenzúra fogalmának minél szélesebb körű értelmezése vezethet el a szólásszabadság teljesebb körű védelméhez.

ISBN 978 963 556 224 4 - Gondolat Kiadó, Budapest, 2022, 306 p.