Lezárt pályázatok

Lezárt pályázatok

BESZÁMOLÓ
az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara
Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének
a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kutatási előirányzata terhére meghirdetett kutatás-fejlesztési pályázat 1993. évi kutatási előirányzatából támogatott K + F program keretében végzett tevékenységéről

A Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1993. évi kutatási előirányzatából támogatott 1994. évi oktatási-kutatási feladatok keretében a Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék a magyar állam- és jogtörténet című stúdium tananyagának megújítására és új képzési iránnyal történő kiegészítésére vállalkozott.

A kutatás (jelentős részben alapkutatás) központi célja az volt, hogy a magyar állam- és jogtörténet tananyagát (elsősorban írott tananyagát) megújítsa, kiegészítse, illetve a tárgy keretében új képzési irányokat szervezzen. A kutatási program indításának indokául szolgált, hogy egyfelől a magyar jogtörténetnek polgári kori tananyagszintű feldolgozása mindezidáig elvégzetlen feladat, másfelől a Magyar Jogtörténeti Tanszékkel szemben olyan új elvárások fogalmazódtak meg az oktatás terén, melyeknek további kutatások és kisebb tananyag-szintézisek nélkül nem képes eleget tenni úgy, mint az egyházjog oktatása és a büntetésvégrehajtási jog történeti hányadának kimunkálása. A program speciális területeiként kínálkozott a jogi felsőoktatásban eddig mellőzött, s most újonnan bevezetendő stúdiumok oktatási tematikájának, modelljének és írott tananyagának előkészítése. Ennek kereteiben az egyházjog-történet és a büntetésvégrehajtási jog történetének oktatásra való előkészítése. 

Az 1993 őszén meghozott döntés lehetôvé tette az eredeti programban szereplő munkák megkezdését, az igényelt pályázati költségtámogatás és a döntésben szereplő összeg közötti jelentős különbség azonban a munkaterv bizonyos korrekcióját igényelte. Ezt az 1993 decemberében beadott munkatervben érzékeltettük is. Ennek megfelelően a vállalt feladatok teljesítéséről az alábbiakban tudok beszámolni:

1. Oktatási programok

Az eredeti pályázati tervben vállalt mindkét speciális oktatási tematika elkészült, oktatásra nemcsak hogy alkalmas volt, hanem az 1994. évi őszi szemeszterben mindkét tárgyat, tehát a magyar felekezeti jogtörténetet; és a magyar börtönügy története című stúdiumokat meg is hirdette a tanszék, s szép számú érdeklődés mellett zajlottak az előadások.

A magyar felekezeti jogtörténetet alternatívan kötelező előadássorozat keretében hirdette meg a tanszék az alábbi tematikával és előadókkal:

  1. Állam és egyház
  2. Világi jog - egyházi jog
  3. Vallásszabadság
  4. Katolikus egyházszervezet
  5. Ortodox egyházjog
  6. Evangélikus egyházszervezet és egyházjog
  7. Református egyházszervezet és egyházjog
  8. Zsidó jog
  9. Az unitárius felekezet joga

Előadók:

  • Bajusz Ferenc (Károly Gáspár Református Egyetem Hittudományi Fakultás)
  • Beke Margit (Prímási Levéltár, Esztergom)
  • Berki Feríz (esperes adminisztrátor)
  • Csordás Eörs (Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Fakultás)
  • Fabinyi Tibor (Evangélikus Hittudományi Akadémia, Egyháztörténeti Tanszék)
  • Rácz Lajos egyetemi docens (ELTE)
  • Schweitzer József (Országos Rabbiképző Intézet, MTA Jogtudományi Intézet)

A magyar börtönügy-történet a fakultatív előadások keretében fogadta a hallgatókat a következő tematikával és előadókkal:

  1. Büntetésvégrehajtás és börtönügy, a börtönügy alapfogalmai
  2. A büntetések és a büntetésekre vonatkozó nézetek alakulása a középkorban
  3. A halálbüntetés problémái történeti tükörben
  4. Testi és testcsonkító büntetések, megszégyenítés és szabadságvesztés
  5. A börtön történeti fogalma; carcer és arestum
  6. A modern börtön - totális intézmények
  7. Börtönrezsimek
  8. Börtönépítészet - biztonsági rendszerek
  9. Nevelés-oktatás, lelki gondozás históriája a börtönügy történetében

Előadók:

  • Dr. Beliznay Kinga egyetemi tanársegéd
  • Dr. Kabódi Csaba egyetemi adjunktus
  • Dr. Mezey Barna egyetemi docens

2. Az írott tananyag megújítása

1995. február 25-ére a jogtörténeti tananyag megújítása érdekében elkészültek a magyar jogtörténeti tankönyv fejezetei, jelenleg a szerkesztési munkálatok folynak. A Századvég-Ozirisz Kiadóval kötött megállapodás értelmében a tankönyv 1995 őszén a hallgatók kezében lesz: 

  1. Magyar jogtörténettudomány története
  2. A jogi oktatás históriája
  3. A rendi magánjog fejlődése
  4. A polgári korszak magánjoga
  5. Középkori büntetőjogi intézmények
  6. A polgári büntetőjog fejlődési tendenciái
  7. Az egyházjog hatása a magyar világi jogra
  8. A feudalizmus perjoga
  9. Perjogi szabályozás a polgári államban

A magyar alkotmánytörténet című tankönyv nyomdába adására 1995. december 31-ére vállalkozott a tanszék. Elkészültek az 1848-ig és az 1945-56 közötti korszak fejezetei.

A felekezeti egyházjog történet előadóinak jóvoltából rendelkezésünkre áll az előadások írott változata, amely ugyancsak a hallgatói elmélyülés és könnyebb tanulás szolgálatában áll.

A minisztérium támogatásként rendelkezésre bocsátott pénzösszegét kizárólag a szerzők honorálására fordítottuk, a Tudományos Ügyek Főosztályának engedélyével a kutatási támogatásra tervezett TB járulék fel nem használt maradványát is megbízási díjként fizettük ki.

BESZÁMOLÓ
az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara
Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének
a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kutatási előirányzata terhére meghirdetett kutatás-fejlesztési pályázat 1994. évi kutatási előirányzatából támogatott K + F program keretében végzett tevékenységéről

A Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1994. évi kutatási előirányzatából támogatott 1994/1995. évi oktatási-kutatási feladatok keretében a Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék a "Recepció és önállóság" címen a közép-európai büntetőjogi kodifikációk elemzésére vállalkozott német-magyar összehasonlító jogtörténeti kutatások keretében.

A kutatások központi célja az volt, hogy a jogtörténetben eddig egyáltalán nem, vagy csak érintőlegesen vizsgált probléma összehasonlító elemzéseken nyugvó részletes kimunkálása megtörténjék. Az eredeti tervekhez (a pályázatban eredetileg kért 1.000 eFt-hoz) képest erősen megkurtított költségvetéshez kellett igazítani a végleges megoldásokat. Ennek megfelelően a következő eredményekről tudok beszámolni:

  1. A program keretében az Universität Hamburg és az ELTE közötti együttműködés továbbfolytatódhatott, a Prof. Dr. Kurt Seelmann vezetésével, több német egyetem közreműködésével folyó, német büntetőjogtörténeti kutatásokhoz csatlakozva több konzultáció, előadás és elemzés született meg. Az eredeti programban tervezett 3. magyar-német büntetőjogi kollokvium előkészítése (melynek tárgya a német jog kodifikációjának recepciója Magyarországon) befejeződött, s korábbi elképzeléseinkkel ellentétben csak azért nem kerülhetett sor megrendezésére, mert Seelmann professzor időközben a baseli egyetemre kapott meghívást. A szükségből erény kovácsolható: a kétoldalú kutatás tovább folytatódhat, immáron három pólusra építve. Prof. Dr. Michael Köhler és Prof. Dr. Gerhard Fezer, a Hamburgi Egyetem tanárai örömmel vállalták a kutatási együttműködés folytatását. Seelmann professzorral pedig megállapodásunk szerint még ebben az esztendőben (1996-ban) tető alá hozzuk a 3. tanácskozást.
  2. Minthogy a Budapest-Hamburg keretek között szerveződött büntetőjogtörténeti kollokvium a fenti okok miatt előkészületi stádiumban maradt, kiegészítettük a programot az Universität Göttingen Prof. Dr. Wolfgang Sellert vezette jogtörténeti tanszékével kiépítendő tudományos kutatási együttműködéssel. Ennek volt eredménye az első nemzetközi német nyelvű jogtörténeti konferencia, melyet még további két egyetem (Nijmegen, Wien) küldötteinek részvételével szerveztünk Göttingenben 1995 áprilisában. A konferencia témája a 18-19. századi büntetőjogi kodifikációk története volt, (Strafrechtskodifikation im 18. und 19. Jahrhundert) melyen a magyarok a büntetőjogtörténeti kodifikációk tendenciáinak elemzésével vettek részt. (Der erste (vom Jahre 1795) ungarische Strafcodexentwurf und das österreichische-deutsche Strafrecht / Die strafrechtlichen Gesetzentwürfe des Reformzeitalters 1843 bis 1844 und Mittermaier / Der erste ungarische Strafcodex (1878) und die Rezeption des deutschen Rechts Holtzendorf und Liszt / Reformbewegungen in der Strafrechtskodifikation zur Jahrhundertwende / Ungarische Strafrechtskodifikation und das deutsche Recht - heute)
  3. A német és a magyar tudósok együttműködésének eredményeképpen az MKM pályázat jóvoltából sikerült közzétennünk Prof. Dr. Seelmann, Prof. Dr. Sellert, Prof. Dr. Brauneder tanulmányait (Rechtsgeschichtliche Vorträge 1-3.). Megjelenés előtt áll Prof. Dr. Schultze, Prof. Dr. Köhler, Prof. Dr. Seelmann, továbbá Beliznay Kinga, Horváth Attila, Mezey Barna előadásainak anyaga is.
  4. A programnak köszönhetően felgyorsultak a magyar büntetőjogtörténeti szintézis munkálatai, aminek egyik eredménye a Magyar jogtörténet című kiadás előtt álló tananyag büntetőjogtörténeti fejezeteinek elkészítése, melyekben a szerzői kollektíva felhasználta és beépítette a fentebb jelzett kutatások eredményeit. 
  5. A göttingeni nemzetközi konferencia előadásainak megjelentetése is időszerűvé vált: az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara támogatásával úgy a magyar, mint a nemzetközi résztvevők tanulmányai még ebben az esztendőben napvilágot fognak látni. 
  6. A kutatás keretében természetesen számos olyan résztanulmány született, mely a továbbiakban értékelés adalékul szolgál a munka folytatásához, pl.: Révész T. Mihály: Zu theoretischen Wurzeln des Strafrechts am Ende des achtzehten Jahrhunderts in Ungarn; Máthé Gábor: Die Aufteilung des ius puniendi in der Kodifikation der bürgerlichen Zeit in Ungarn; Mezey Barna: A Hármaskönyv büntetőjoga; Beliznay Kinga: A Zanardelli-féle büntetőkódex előzményei stb. 
  7. Az eredeti programban tervként szerepelt a doktorandusz-képzéshez kapcsolódó kutatások és tapasztalatcserék megszervezése. A göttingeni program folytatásaként jelentősnek igérkezik a nemzetközi konferencia "átalakítása" doktorandusz-tanácskozássá, amit - a dolgok jelenlegi állása szerint - az Állam- és Jogtudományi Kar, valamint a posztgraduális-képzés finanszírozására szolgáló TEMPUS-pályázat támogatásával 1997-ben Budapesten folytatni tudunk, s amihez már széndéknyilatkozatukat adták a partneregyetemek is.

BESZÁMOLÓ
az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara
Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszékének
az Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért 761/1995. nyilvántartási számú pályázatáról (zárójelentés)

Az Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért 1995. évi pályázatán a Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék pályázati programjának megvalósításához 100.000 Ft támogatásban részesült. A program célja volt a magyar állam- és jogtörténeti oktatás alkotmánytörténeti írott tananyagának elkészítése, melynek keretében a tanszék a magyar állam- és jogtörténet oktatási tananyagát egésszé formálására vállalkozott, a magyar alkotmánytörténet modern megközelítésű tárgyalását tűzte ki célul. A vállalkozás egyben a megelőző, negyed évszázaddal korábban publikált állam- és jogtörténetit tankönyv korszakhatárainak módosításával a tárgyalás történelmi horizontjának szélesítését is célozta. 

A pályázatban vállalt írott tananyag határidőre elkészült, s az OSIRIS Könyvkiadó gondozásában, az OSIRIS tankönyvek sorozatának keretében napvilágot látott. (Lásd melléklet)

Az Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért 761/95. számú pályázata keretében nyújtott támogatást az eredeti elképzeléseknek megfelelően a tananyagot készítő szerzők honorálására fordítottuk.

BESZÁMOLÓ
A T 018586 nyilvántartási számú OTKA témapályázat
(A magyar börtönügy és büntetés-végrehajtási jog történeti gyökerei)
zárójelentése
1995-1997

1. A kutatás főbb adatai és rövid összefoglalója

A témapályázat célkitűzésének megfelelően feltárta a magyar büntetés-végrehajtás és börtönügy történeti gyökereit; összehasonlító vizsgálatok segítségével a nyugat-európai börtönügyi mozgalmak direkt és indirekt hatásait elemezte, s feldolgozta a magyar börtönügyi szakirodalom fejlődését. A kutatási eredményeket részben monográfiában, részben egyetemi jegyzetben, részben ismeretterjesztő szakfolyóiratban közzétettük; a magyar börtönügyi tudományosság fejlődését elemző tanulmányokat, a levéltári repertóriumot és a magyar börtönügy történetének válogatott szakbibliográfiáját sajtó alá rendeztük; a kutatást lezáró konferenciát megszerveztük, elôadásanyagait közzétesszük. A kutatási eredmények alapján kiépült az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán a büntetés-végrehajtás történeti oktatásának koncepciója, az oktatás megkezdődött.

2. A kutatási eredmények ismertetése

A T018586 nyilvántartási számú OTKA témapályázat (A magyar börtönügy és büntetésvégrehajtási jog történeti gyökerei) célkitűzése volt feltárni a magyar büntetésvégrehajtás és börtönügy történeti előzményeit, összehasonlító vizsgálatok segítségével kimutatni a nyugat-európai börtönügyi mozgalmak direkt és indirekt hatásait, továbbá feldolgozni a magyar börtönügyi szakirodalom fejlődését. A kutatásban részt vevő tudományos közösség a célkitűzésekneknek megfelelően eleget tett a megjelölt hármas feladatnak.

2.1. Tudományos konklúziók

A magyar büntetés-végrehajtás és börtönügy történeti gyökereinek jelentősége nem értékelhető eléggé annak a ténynek tükrében, hogy a magyar büntetés-végrehajtási jog és börtönügy históriájából hiányoznak a generális törések, hiányoznak a forradalmi változtatások. Soha nem csináltak a börtönügy szakemberei tabula rasat a büntetés-végrehajtási gyakorlatban. A kutatás egyik végkövetkeztetése ez: dacára jelentős alkotmányos változásoknak, politikai revolúcióknak, rendszerváltoztatásoknak, a börtönügy nem ért meg éles fordulatokat. Miután a börtönügy szervezetileg meglehetős távolságban van a politikai mozgásoktól, az alkotmányos hullámverések oldalhullámai megkésve, kis erővel érkeztek el a büntetés-végrehatás terrénumába. Ami nem jelenti persze azt, hogy a radikális politikai változások ne érleltek volna módosításokat a börtönügyben; állítható, hogy azok áttételes hatása jelentős. (1843-ban direkt formában is meg volt az esély az alapvető változtatásokra; 1867 után átfogó reformprogram vette kezdetét.) A végrehajtott változtatásoknak azonban mindvégig jellemzője a továbbgörgetett hagyaték. A reformok mindig csak a büntetés-végrehajtás egy részét érintették, minek következtében a továbbélő korábbi elemek ötvözésére kényszerült az igazságügyi kormányzat. A büntetés-végrehajtás szerkezetében mindmáig benne rejlenek ezek a korai, s átörökített elemek, melyek nem egy esetben diszfunkcionális működéshez vezettek, máskor pedig heroikus küzdelemre késztették a börtönügyi kormányzatot. Sem a történeti elemzés elvégzésekor, sem a következő reformlépések előkészitésekor nem mellőzheti a szakember a történeti gyökerek számbavételét, azok hatásával számolnia kell.

A legmeghatározóbb történeti adottság a börtönügy technikai feltételrendszerének meghatározottsága. A polgári börtönügy kialakulásakor az országban nem voltak modern végrehajtási intézetek. A kezdeti kísérletek (Szempc, Tallós, Szeged) elvetéltek, a reformkorban országos fegyintézetet nem létesítettek, a neoabszolutizmus kormányzata pedig megörökölte a megyei és uradalmi tömlöcrendszert. A neoabszolutizmus financiális megfontolások figyelembevételével kialakított koncepciója értelmében büntetés-végrehajtási célokra is felhasználható egyetemes (totális) intézményeket helyettesítettek be az igazi börtönök helyébe. Nagyenyed kivételével várakba, kastélyokba (Illava, Lipótvár, Munkács, Szamosujvár) zárdákba (Márianosztra) és kollégiumokba/kaszárnyaépületbe (Vác) helyezték el a büntetés-végrehajtási intézeteket. Ezzel mindmáig meghatározták a magyar büntetés-végrehajtási hálózat domináns pontjait és fejlődési lehetőségeit. (Az egykori, más célú intézetek átalakítása és bővítése óriási financiális erőfeszítéseket igényel, s a modernizáció ugyanakkor csak erôsen korlátozott módon volt alkalmazható). A fegyintézeti megújulás a századordulón vett új lendületet (Sopronkőhida, Szeged, Budapesti Gyűjtőfogház).

A tömlöchálózat lebontása évtizedes átalakításban zajlott le. Először az 1869. évi bírósági reform és az 1870-71-re kiteljesedett börtönmegosztás adta meg a kereteit az átalakulásnak. A járásbírósági fogház és a törvényszéki börtön és fogház kategóriáit a gyakorlat hívta életre. Ebbe illeszkedve teljesedhetett ki egy országos börtönépítési kampány, mely a századforduló utáni évtizedben zárult le. E modernizációs hullám eredménye volt az a 20. század első évtizedére jellemző egyöntetű modernség, amelynek a Budapesten megrendezett börtönügyi kongresszus nemzetközi szakemberei elismeréssel adóztak, s ami idővel természetszerűeg hozta magával a hálózat egyidejű elavulását. Ettől kezdve a magyar börtönépítészetre inkább a kiegészítés, toldozás-foldozás lett jellemző, mintsem a koncepcionális fejlődés.

A történeti gyökerek jogi vonatkozásai is erősek. Egyfelől lényeges volt az áthagyományozó szervezettel együtt érkező börtönszemélyzetnek, a középkori “bűnös felfogással” összemosódó mentalitása, amely hosszú időn keresztül a nehezen lecserélhető személyi állomány miatt rányomta bélyegét a fegyintézeti belső rendre és a házszabályok realizálására. A megörökölt büntetőjogi szemlélet nehezen megszüntethető elítélt felfogása (“társadalmon kívüliség = sanyargató környezet) még hosszú évtizedek múltán is dominálóan jelentkezett. A büntetés-végrehajtási jogi kodifikáció hiánya csak részeredményeket engedélyezett, az 1843. évi nagy idea, a börtönügy önálló törvénykönyvbe foglalása a jogtörténet lapjaira került, s egészen a Csemegi-kódexig jelentős, ámde apró részszabályozások határozták meg a magyar büntetés-végrehajtási jogot. A legutóbbi időkig elnyúló hatása nyomán századunk 90-es éveiben jöhetett csak el a pillanata az önálló törvénybefoglalásnak. A szabályozás szaggatottságát eredményezte végül az a kodifikacionáis megoldás, amit Csemegi Károly koncepciója tartalmazott, hogy ti. a büntetés-végrehajtás alapleveit és legfontosabb szabályait beépítette a büntető kódex büntetésekről szóló fejezetébe. Ez eleve csonkává tette a büntetés-végrehajtási szabályozást: a Házszabályok értelemszerűen kiegészítő jellegűek lehetettek, a részszabályozásnak pedig egyéb területen is teret nyitottak. Ennek következtében a későbbi új büntetés-végrehajtási intézmények szabályozása is különmaradt (vö. előzetes/dologház/szigorított dologház). Az 1843-as javaslat szelleme ugyan évtizedekig “kísértett” és ösztönözte a szakembereket és a jogalkotót egy tiszta szabályozás irányába, ámde a századforduló táján különösebb kézzelfogható eredmény nélkül eltűnt a hivatkozásokból.

A börtönügyi tudományosság kései és erősen politikailag színezett kialakulása (liberális fogházjavítók) az érdeklődés homlokterébe állították a börtönügyet. Ez az akció azonban természetszerűleg együttjárt azzal, hogy a politikai “ügy” letűntével érdektelenségbe süllyedt a szakirodalmi ügy is. A diktatórikus osztrák kormányzati megkülönböztetés a magyar szakmai tudományosságot háttérbe szorította, s csak a kiegyezés nagy generációjával jött változás. Ettől kezdve a büntetőjoggal együtt fejlődött a büntetés-végrehajtási jog, a büntetőjog és a büntetés-végrehajtási jog között “átjárás” tapasztalható. A börtönügy legfontosabb kérdéseivel a büntetőjogászok foglalkoztak, s csak néha-néha jutott szóhoz a büntetés-végrehajtásból kiemelkedő szakmai egyéniség. Mindezzel egyetemben a magyar tudományosság két nagy feladatot teljesített: a magyar büntetés-végrehajtási szakterminológia és ezzel párhuzamosan a jogi szabályozás kialakítását, utóbb pedig a reformiskolák hatása alatt a modern európai börtönügyi eszmék becsatlakoztatását a magyar börtönügyi praxisban.

2.2. A pályázat kutatási munkatervének végrehajtása

A kutatási munkaterv értelmében feladat volt a levéltári forrásanyag feltárása, a praxis rendelkezésre álló dokumentumainak elemzése. Jóllehet a levéltári források vallatása sok szép eredményt hozott, a magyar börtönügy története (különösképp polgári korszakban tapasztalható centralizálása, igazságügyminisztérium szakmai alárendelése okán) meglehetősen szűkös forrásanyaggal rendelkezik. Az Igazságügyi Minisztériumban összegyűjtött, majd az Országos Levéltárnak átadott központi iratanyag a levéltár 1956-os tűzvésze során jelentős részben megsemmisült, a fennmaradt anyagok pedig csupán foghíjasan tájékoztatnak a minisztériumi eseményekrôl. Az országos intézetek nem őrizték meg az iratanyagok másolatát, de a pusztításban jelentős részben közrehatottak a nagy politikai sorsfordulók mellékhatásaként jelentkező gyújtogatások is. A megyei levéltári anyagokban leginkább a megyei bírói hatóság rabkérdésekkel foglalkozó iratai érdemelnek figyelmet, illetőleg a bírósági levéltárak tartalmaznak szorványadatokat. Egyértelműnek látszó következtetés, hogy a magyar börtönügy múltjára vonatkozó írásos dokumentumok teljes körű feltárása, s azok publikálása egy önálló, jövőbeni kutatás feladata lehet csak, mely szisztematikusan tárja fel az országos, a megyei levéltárakban, s a kisebb helytörténeti gyűjteményekben elszórtan fellelhető dokumentumanyagot. Értékes lehet a büntetés-végrehajtásra vonatkozó, nyomtatásban kiadott, s már eredeti forrással meg nem támaszható forrásanyag beillesztése a gyűjtésbe. Kutatásunk megfelelő alapot és kiinduló pontot biztosít ezekhez az esetleges kutató munkákhoz.

A levéltári források értékelő elemzése mellett a kutatási terv tartalmazta a szakirodalom egybevetését, külföldi és hazai hatások értékelését a börtönügy elméletébe és gyakorlatában, továbbá bibliográfia összeállítását. A kutatás jelentős része értelemszerűen alapkutatás volt, hiszen miként az a büntetés-végrehajtás tudományával foglalkozók előtt az nyilvánvaló: az idevágó szakirodalom és szakmai munkásság meglehetősen elhanyagolt állapotban érte meg az 1980-as éveket. A nemzetközi hírű büntetőjogászok, büntető eljárásjogászok és kriminológusok munkásságán túl a büntetés-végrehajtás történetével foglalkozó önálló szakmunka csak elvétve jelent meg. Leghiányosabb volt a büntetés-végrehajtás magyarországi történetének bibliográfiai megalapozása. Ezért a kutatás első évében alapvető fontosságúnak tartottuk, hogy olyan szakbibliográfiaegybeállítását, mely, ha nem is teljeskörűen, de minden szakmai területre kiterjedően alapozhatja meg további kutatásokat; s egyben figyelemmel voltunk arra is, hogy a publikáció adta lehetőséget kihasználva a bibliográfiát az érdeklődök, illetve a szakmával foglalkozni kezdők, vagy kutatási területüket kiszélesíteni kívánók számára is segítséget nyújtsunk. Ennek a bibliográfiának eredményeképpen várhatóan mellőzhető lesz az a kényszerű bibliográfiakészítés, amit a büntetés-végrehajtás történetével foglalkozni kívánó kutatók a hasonló adattár hiányában minduntalan kénytelen voltak újra és újra elvégezni. A bibliográfia részben az elfogadott magyar történeti bibliográfiák és szakbibliográfiák anyagára, részben az Országos Széchenyi Könyvtár, az Országos Szabó Ervin Könyvár, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, az Országgyűlési Könyvtár és az Igazságügyi Minisztérium szakgyűjteményeire, illetőleg nyilvántartási rendszerére támaszkodik. A tudományos kutatások alapfeltétele a tudománytörténeti elemzések elkészítése. Vállalt feladatunknak megfelelően elkészítettük a magyar börtönügyi szakirodalom és a tudományos kutatások történetét feldolgozó tanulmányokat. A kutatás keretében készült tanulmányok három jól elkülöníthető szakaszra bontva elemezték a tudományosság fejlődését: a kezdetek, a polgári éra és nagy vonalakban napjaink büntetés-végrehajtási és börtönügyi tudományossága. A vizsgálatok három fő szempontnak igyekeztek eleget tenni: a nemzetközi tudományos eredmények hatása a magyar börtönügyi szakirodalomra és tudományos kutatásokra, a magyar börtönügy gyakorlatának és büntetés-végrehajtás elméletének kapcsolódási pontjai; politikai vonatkozások a szakmai fejlődési ívekben - a büntetés-végrehajtás szakmai terrénumának politikai befolyásolása.

A kutatási program igérte összegző tanulmánykötet, szemelvénygyűjtemény és a polgári börtönügy íveit megrajzoló monográfia elkészítését és lehetőség szerinti publikálását. Az igéret teljesítéséről a 2.4. pontban kerül sor.

2.3. Az eredmények alkalmazása

A kutatás eredményeinek alkalmazása értelemszerűen számos területen vehető számba. Ennek zónái: tudományos kutatások, egyetemi oktatás, Ph.D.-oktatás, ismeretterjesztés, büntetés-végrehajtási praxis.

A magyar börtönügy és a büntetés-végrehajtási jog történeti gyökerei c. kutatás eredményei megalapozzák egy újabb, folytatódó kutatás terveit (vö. 2.5.). Ezen túlmenően nyilvánvalóan támpontokat és jelentős szakmai segítséget nyújthat további tudományos kutatásokhoz, amelyek nem kifejezetten a börtönügy fő kutatásának megfelelően halad, de terrénumába illeszkedőnek ítéli a büntetés-végrehajtási jog történetének feldolgozását. Ennek megfelelően került példának okáért sor Magyarország első, teljességre törekvő rendvédelemtörténeti feldolgozására, melynek eredményeképpen a magyar börtönügy és a magyar büntetés-végrehajtási jog történeti gyökerei c. kutatási program keretében kimunkált eredményeket speciális, rendvédelemtörténeti irányban fejlesztették tovább. (Vö. erre nézve a Rendvédelemtörténeti Füzetek c. sorozat valamennyi kötetét - Budapest, 1996-1998, továbbá a Magyar rendvédelem története c. monográfia vonatkozó fejezetei - Budapest, 1996. (szerk.: Parádi J.-Őry K.). Ezzel összefüggésben jelenhetett meg a magyar börtönügy története a rendvédelemtörténeti tudományos tanácskozások és konferenciák napirendjén (vö. Kabódi Csaba, Lőrincz József és Mezey Barna előadásai a Szemere Bertalan Rendvédelemtörténeti Tudományos Társaság éves konferenciáin, továbbá több nemzetközi rendvédelemtörténeti konferencián). A börtönügytörténeti kutatások több egyetemi oktatási formában is megjelentek. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar tanácsának 1998. februári határozata értelmében 1998 szeptemberétôl megindulhat a büntetés-végrehajtási jog oktatása a budapesti jogi karon, s ezzel teljessé válik a büntetés-végrehajtási jog oktatása az országban. 1998 szeptemberétől valamennyi állam- és jogtudományi karon tantárgy a büntetés-végrehajtási jog. A kutatás bizonyos értelemben megalapozta ezt az oktatást, hiszen a magyar börtönügy és büntetés-végrehajtási jog történeti gyökerei c. kutatási program keretében készült, s megjelent A büntetőrendszer alapfogalmai, Budapest, 1997. c. munka a budapesti képzés elsô félévének írott tananyagát képezi. A kutatásban résztvevők egyben az oktatás résztvevői is: Lőrincz József, a Rendőrtiszti Főiskolán, a József Attila Tudományegyetem Jogi Karán, s a Miskolci Egyetem Jogi Karán; Kabódi Csaba és Mezey Barna az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, valamint az ELTE-SZIF győri jogtudományi képzésében vesznek aktívan részt. Emellett a jelen kutatási témára támaszkodva két önállóan oktatott részstúdium kimunkálására is sor került: A magyar büntetés-végrehajtási jog fejlődése; valamint az európai börtönrendszerek s a magyar börtönügy története c. kollégiumokat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán és az ELTE-SZIF jogtudományi képzésében egyaránt meghirdettük és tartottuk. A büntetés-végrehajtás történetének oktatása egyben alapot adott a börtönépítészet históriájának tanulmányozásához, s a praxisban ma még működő történeti nevezetességű intézetek tervszerű megtekintéséhez, melyben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről 120, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karáról 100 hallgató vett részt. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán és az ELTE-SZIF oktatási intézetében egyaránt szervezett “Állam- és jogtudományi alapismeretek” c. speciális szaktanfolyam tananyagának is részét képezte a kutatás során feltárt anyagra alapozott, a büntetőjog fejlődésébe ágyazott börtönügytörténeti oktatási egység.

A magyar börtönügy és a büntetés-végrehajtási jog történeti gyökerei c. kutatásnak köszönhetően sikerült az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán folyó Ph.D-képzés kereteibe illesztett büntetés-végrehajtás történeti tudományos kutatás kiterjesztése: jelenleg a képzésben három tudományos munkában elkötelezett kolléga foglalkozik a büntetés-végrehajtási jog történetének különféle aspektusaival. Reményeink szerint tudományos munkásságuk három-öt éven belül komoly monográfiákat érlel.

A kutatás résztvevői a kutatás során felhalmozott ismeretanyagot nem csupán a legszorosabb értelemben vett szaksajtóban publikálják és publikálták, hanem ezen túlmenően az ismeretterjesztésben is hasznosították. Ennek megfelelően került sor több televíziós műsorra a Magister szerkesztőség égisze alatt (1995); nyolc rádióműsorra (1995-98), a Rubicon történeti magazinnal közösen kiadott és szerkesztett “Bűn és büntetés” c. különszámra, melyben a kutatási program résztvevői adtak körképet a büntetés-végrehajtás fejlődéséről (1996). S végül meg kell említeni, hogy a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága, a Magyar Börtönügyi Társaság Történeti Szekciója által gondozott, s az egykori, Vajna Károly nevével fémjelzett börtönügyi múzeum feltámasztására tett kísérletben, a büntetés-végrehajtási szakkiállítás történeti részeinek kialakításában úgyszintén a kutatási programra támaszkodtunk.

Miután a kutatás egyértelműen büntetés-végrehajtás történetével foglalkozó programot valósított meg, annak hatása a büntetés-végrehajtási praxisra nézve nyilvánvalóan csak kis jelentőségű lehet. Ennek ellenére a program résztvevői személyes és intézményes kapcsolatain keresztül gondoskodtak arról, hogy a kutatás eredményei eljussanak a gyakorlat szakembereihez, remélvén hogy a történeti konklúzió, ha nem is közvetlen segítséget, de áttételes eszmei támogatást nyújthat a büntetés-végrehajtás problémáinak megoldásához. Úgy gondoljuk, hogy a történeti kutatások kiterjesztése, s közvetítése a praxis résztvevői felé segíthetnek a börtönügy tradícióinak felderítésében, tudatosításában, a szakmai öntudat erősítésében. A magyar börtönügy és büntetés-végrehajtási jog történeti gyökerei című kutatási munkaprogram résztvevői rendszeresen részt vettek a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának, a büntetés-végrehajtási intézeteknek szervezésében tartott megemlékezéseken, konferenciákon és kerekasztalbeszélgetéseken; előadásaikban összefoglalták a kutatási eredményeket. A jó információ-áramlás és a kutatási eredmények gyors átadása érdekében rendszeresen publikáltak büntetés-végrehajtási szaksajtóban, a Börtönügyi Szemlében és a Börtönújságban; tanulmányaik megjelentek a büntetés-végrehajtási évkönyvekben és konferencia-kiadványokban.

2.4. Az eredmények közzététele

A magyar börtönügy és büntetés-végrehajtási jog történeti gyökerei c. kutatási program munkaterve összegző tanulmánykötetet, a polgári börtönügy íveit megrajzoló monográfiát és az oktatási igényeknek megfelelő egyetemi jegyzet készítését igérte. 1995 végén látott napvilágot Mezey Barna monográfiája, mely a magyar polgári börtönügy kialakulásával foglalkozott, s amely összefoglalta a büntetés-végrehajtási jog magyarországi kezdeteit. 1997-ben jelent meg Mezey Barna és Kabódi Csaba munkája A büntetőrendszer alapfogalmai címen, mely a büntetés-végrehajtás oktatásának történeti írott tananyagaként került tantervbe az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán és az ELTE-SZIF oktatási intézetében. a kötetet az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, valamint a Jogi továbbképző Intézet által szervezett Állam- és jogtudományi alapismeretek c. szaktanfolyam hallgatói is használták. A Jogtörténeti Értekezések 19. köteteként rendeztük sajtó alá A magyar börtönügy kutatásának alapjai c. kötetet, melyben számot adnak a kutatás résztvevői a polgári börtönügyi tudományosság fejlődéséről, a hazai börtönügy tudományának 1945-öt követő fejlődéséről, a börtönügy levéltári forrásairól a Magyar Országos Levéltárban, a Veszprém Megyei Levéltárban és az 1944/45-1963 közötti magyarországi börtönügy forrásairól. Ugyanennek a kötetnek részét képezi a magyar börtönügyi szakirodalom válogatott bibliográfiája. A konferencia lezárásaként 1998. június 19-én konferenciát szervezünk, melyen a kutatás résztvevői kutatásaik eredményeiről adnak számot. A konferencia előadásait tanulmánykötetben adjuk közre. (Várható megjelenése 1999.) 1997 végén látott napvilágot a Börtönügy Magyarországon c. kötet (melynek egyik szerzője, a kutatás résztvevője Lőrincz József), s mely munka magában foglalja a magyar börtönügy történetének, illetőleg a magyar börtönügyi elméletnek a kutatásokban is megerősített tudományos összefoglalását. Jól lehet nem a kutatásban résztvevők munkái töltik meg kizárólag A tanulmányok a magyar börtönügy történetéből c. kiadványt, de abban már megjelennek szerzőként azok a kollegák, akik a kutatás vonzásába kerülve megkezdték Ph.D-tanulmányaikat és kutató munkájukat a büntetés-végrehajtás területén.

2.5. A kutatási téma további lehetséges irányai

A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején fordulat következett be az ötvenes évek szakmai és publicista feldolgozásában. Megnyiltak addig zárt irat-és levéltárak, hozzáférhetőek lettek források és jogi dokumentumok, művelhetőkké lettek addig elzárt tudományágak. A memoárirodalom könyvtárnyira duzzadt, a visszemlékezések százai láttak napvilágot. Addig ismeretlen vagy csak sejtett politikai összefüggések váltak közhellyé, a történelem új dimanziókat kapott. Ezzel egyidejűleg a büntetésvégrehajtás tudományos művelésében is fordulat következett be. Korábbi zártsága, a nyilvánosságtól való tudatos elszigetelése, politikailag erőszakolt titkossága megszűnt. A büntetés-végrehajtás szakmai-tudományos értékelése és elemzése; Magyarország csatlakozása az európai egyezményekhez (különös tekintettel az "európai normák" elfogadására), a börtönügy tudományos művelésének kiszélesedése lehetővé tette a szakmai-tudományos irodalom fellendülését. Ebben a változásban jelentős szerepet játszik a szabadságvesztés-büntetés történetének, fehér foltjainak feltárása, de legalább ilyen lényeges múltunk és közelmúltunk immáron reális átértékelése; a rendelkezésünkre álló új források beillesztése a korábbi elemzések közé. Különös jelentősége van ennek a tevékenységnek a büntetésvégrehajtás jelenlegi működésének helyes minősítésében, tekintettel a hagyományok, az örökölt feltételek és a börtönügy egyéb vonatkozásait meghatározó adottságok objektív feldolgozására.

Egy, az 1945-1963 közötti börtönügyet tárgyazó új kutatási terv illeszkedhet egyfelől a magyar börtönügy és büntetés-végrehajtási jog történeti gyökerei című OTKA-kutatáshoz, melynek mintegy folytatója, továbbérlelője lehet; másfelől a jelenleg az országban folyó büntetés-végrehajtási kutatásokhoz, melynek eredményeit is figyelembe véve, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, a Rendőrtiszti Főiskolán, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán folyó tudományos munkát mintegy kiegészítve szolgálhat adalékkal a címben feltüntetett évtizedek büntetés-végrehajtási rendszereinek és jogának magyarországi fejlődéséhez.

A kutatás módszere némiképp különbözne a jelen kutatás módszereitől. Természetesen elsősorban történetinek kellene lennie, de nem mellőzheti az összehasonlító nemzetközi és a tételes jogi elemzést sem. A történeti módszer igénybevétele különösen jelentős az új kutatási terv sikeres véghezviteléhez, minthogy a börtönügy korábbi korszakaitól eltérően a célzott időszakban a büntetés-végrehajtás is a politika közvetlen áldozatává lett, így a büntetés-végrehajtás határain belül történtek nem magyarázhatók és nem értékelhetők kizárólag szakmai eszközökkel: legalább ilyen súllyal jelenik meg a politikatörténet, s a szovjet típusú berendezkedés kiépítésének számtalan mellékhatása. Miután a magyar jog - és ezen belül a büntetésvégrehajtási jog - az ötvenes években teljes egészében a szovjet ideológia és szovjet jog befolyása alá került, aligha képzelhető el büntetésvégrehajtási jogi kérdés értelmezése a szovjet hatások elemzése nélkül, mely értelemszerűen vezet az összehasonlító módszerek igénybevételéhez. A politikai hatások érvényesülésének elismerése mellett nyilvánvaló azonban, hogy ugyan behatárolt mozgástérben, mégis csak egyfajta speciális szakmai tevékenység a büntetésvégrehajtás, melynek jogi keretei is átalakultak a vizsgált időszakban. Ezért azután természetesen nem mellőzhető a büntetés-végrehajtási jogszabályok (s ezzel összefüggésben a büntetőjogi, büntető eljárásjog alakulásának) jogági vizsgálata; s ezzel párhuzamosan a megöröklött s a frissen kialakított feltételek (rezsimek) működésének elemzése sem.

2.6. A kutatás folytatásához kapott további támogatás

1998. április 29-én arról értesített az OTKA Iroda, hogy a jelen kutatási program folytatásaként benyújtott pályázatunkat kedvezően bírálták el és a T 026216 számon nyilvántartásba vett kutatásra 1998-2000 évekre összesen 2.800.000 Ft támogatást biztosított.

BESZÁMOLÓ
a T 026216. sz. pályázat útján
A magyar büntetés-végrehajtási jog fejlődése címmel elnyert OTKA támogatás felhasználásáról
1998-2000

A kutatás az eredeti elképzeléseknek megfelelően három jelentős területen folyt: a politikai, a bűnügyi-tudományos és a büntetés-végrehajtási terrénumban. Tartva magunkat a kutatás tervében meghatározottakhoz, a politikai-történeti kutatások legfőbb célja annak megrajzolása volt, hogyan gyarmatosította a politikai szféra a büntetés-végrehajtást, milyen elméleti-politikai, s milyen racionális-hétköznapi megfontolások álltak a büntetés-végrehajtás politikai igénybevétele mögött. Ez, mint vártuk, kiszélesítette a szakmai értelemben vett büntetés-végrehajtás vizsgálati zónáját olyan területekre, mint a közigazgatási-rendészeti intézkedések köre, vagy mint a "jogon túli" szabályozatlan politikai akciók terepe.

A kutatások kezdeti, a kiindulópontként legfontosabbnak ítélt része a büntetés-végrehajtási jog teljes és mélyreható átalakításának ("a népi demokrácia" alapvető jogelveinek, a "demokratikus elvekkel" összeférhetetlen szabályok megszüntetésének, az osztályszempontú jogi szabályozásnak) elemzése, részben pedig a büntetés-végrehajtás hátterét képező büntetőjogi és büntető processzuális szabályozás alakulásának értékelése. A politikai vonatkozások értékelését különböző szempontok szerint végezte el  Mezey Barna (Törvényesség és rendvédelem a koalíciós időszakban; A rendvédelem törvényességének kérdései a diktatúra első éveiben), Horváth Attila (A szovjet típusú államberendezkedés Magyarországon) Zinner Tibor A „háború megváltozott természete” Adatok, és adalékok, tények és összefüggések)

A levéltári anyag elsődleges feldolgozását végző Zinner Tibor a büntetés-végrehajtás gyakorlati vetületeit értékelte az 1948. évi közkegyelemig. (Jogpolitika és büntetés-végrehajtás) és Marosi Krisztina (A fogvatartottak jogai), Lőrincz József (A civil kontroll ügye a büntetés-végrehajtásban). Tekintettel az állami szervek közötti viszonyok politikai indíttatású hatásköri zavaraira, a kutatást túlterjesztettük a büntetés-végrehajtás legszűkebb értelemben vett terrénumán és vizsgálódási körünkbe vontuk az internálásokat is. (Zinner Tibor: Internálások és “népítéletek”) Először csak a büntetés-végrehajtási szabályzat megjelenéséig vezettük a fonalat, majd a megszilárdult szovjet rendszer keretei közötti jogalkotást vettük szemügyre, az 1966. évi büntetés-végrehajtási kódexhez vezető út értékelő vizsgálata. Elvégeztük a szovjet büntetőjog és büntetés-végrehajtási jog egybevetését a magyar büntetés-végrehajtás fejlődésével, melynek legfőbb konklúziója lett, hogy függetlenül az erőteljes szovjet politikai nyomásnak, a szakértők jelenlétének, a büntetés-végrehajtás számos értékét meg tudta őrizni a legdiktatórikusabb időkben is, s így amikor a politikai direkt szándékok enyhültek, az ÁVH, a Katpol. befolyása gyengült, volt mire építkeznie a büntetés-végrehajtást szakmának tekintők körének. Nem tagadható természetesen, hogy a személyi állomány lecserélése, a tízéves szellemi átképzés, a politikai hangulat jelentős rombolást végzett a büntetés-végrehajtás szerkezetében. A büntetés-végrehajtásra vonatkozó szabályozás alakulásának tükrében elvégeztük a jogszabályanyag feltárását, erre építve megtörtént az anyaggyűjtés a büntetés-végrehajtás általános rezsimkérdéseinek körében, a nevelés és oktatás terrénumában. Értékeltük a büntetési nemek alakulásának tükrében az 1875:5. tc-től az 1950:2. tv-en keresztül az 1961. évi V. törvényig bezárólag a büntetés-végrehajtásra háruló feladatok alakulását. (Zinner Tibor, Bódiné Beliznai Kinga) A büntetőjog a büntető processus és a büntetés-végrehajtás szabályozásának elemzését végezte el Bódiné Beliznai Kinga (A büntetés-végrehajtásra vonatkozó jogalkotás 1945 után), Füzessyné Maglics Tímea (Büntetési nemek 1945 és 1967 között), és Máthé Gábor (Büntetőjogi jogalkotás alakulása 1946-1963) Kabódi Csaba A népi demokrácia büntető igazságszolgáltatásától a proletárdiktatúra büntető perrendtartásáig (1945-1954)

A büntetőjog és a büntetés-végrehajtási jog fejlődésének európai hátterének vizsgálatát is vállaltuk a kutatás keretében (Bognár Barbara: A magyar börtönrezsim fejlődése 1945-63 között, Kabódi Csaba: A börtönügy - belügy /A magyar büntetés-végrehajtás a 20. sz. közepén, Kabódi Csaba: Európai tendenciák a büntetés-végrehajtási jog fejlődésében; Mezey Barna: A nyugat-európai büntetés-végrehajtás fejlődésének legfontosabb jellemzi az 50-es években) Európai háttérelemzés készült a modern börtönrendszerek elméleti és gyakorlati problémáiról, a párhuzamos nyugat-európai fejlődésről, s az európai börtönszabályok irányába forduló evolúció kezdeteiről. (Füzessyné Maglics Tímea) A nemzetközi kapcsolatok egyik fontos tényezője volt a 2000 novemberében Budapesten „A büntetőjog-történet az ezredfordulón” címmel, a tanszék szervezésében megrendezett konferencia, melynek tengelyében a büntető, büntető eljárásjogi és büntetés-végrehajtási kodifikációk fejlődése állott. Különös hangsúlyt adott a közös értékelésnek, hogy abban korábbi keletnémet, valamint észt kollégák is részt vettek. A nemzetközi összehasonlító kutatások fontos lépcsője az a program keretében előkészített, 2000 nyarán Németországban megrendezendő svájci-magyar kollokvium, melynek témája a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának történeti kérdései, a szabadságvesztés és annak alternatív módozatai a 20. században.

A kutatás keretében elkészült a szovjet-szocialista büntetõ koncepció fejlődésének elemzése, a hatalom alá rendelt és az osztályharc fegyverévé váló büntető igazságszolgáltatás módszereinek értékelése és mindezen praktikus célok tudományos alátámasztásainak, a szovjet típusú büntetéstan sztálini modelljének ismertetése. A pozitivista szovjet büntetéstanból, a lenini hagyatékból kibontakozó sztálini modell megteremtette lágerhálózat szabályozási hátterének kimunkálása, illetőleg a szovjet típusú ”konszolidált büntetéstan” vázlata. A kutatások keretében összevetettük a szovjet büntetéstani modelleket az európai országok büntetés-végrehajtási és büntetéstani megoldásaival, a magyar büntetés-végrehajtás tudományos és politikai indoklásával. (Kabódi Csaba, Mezey Barna, Zinner Tibor) A szovjet büntetés-végrehajtási rendszer bemutatásának tükrében került a szovjet börtönmodell elemzésére sor. A moszkvai minta követése időszakonként más-más intenzitással, de még végig jelen volt az európai szocialista országok büntetés-végrehajtási gyakorlatában. A megtűrt nemzeti sajátosságok nem jelentettek modell értékű különbséget. Így azután időről-időre megjelentek a konkrét végrehajtási formák is a szocialista országok gyakorlatában. Összevetettük 1918 és 1958 között a szovjet koncepciók és megoldások szabályozási szintjeit, formáit, a büntetés-végrehajtás intézményeit, a kategorizálás szempontjait, a fokozatosság megjelenéseit, a cél és eszköz meghatározásokat, a felügyelet és irányítás szervezeteit. Különös tekintettel voltunk a táborszerű büntető és javító-nevelő telepekre. (Kabódi Csaba, Mezey Barna, Bognár Barbara)

A korábbi év kutatásait folytatva a kiépülõ szovjet típusú diktatúra büntető filozófiájának konkrét megfogalmazódását tettenérő vizsgálódások keretében sor került az államvédelmi hatóság börtöneivel kapcsolatos elemzésre, annak jogszabályi és valóságos hátterének feltárására. A szovjet büntetés-végrehajtás hatására születtek meg hazánkban is a különféle internáló és büntető táborok, intézményesült évekre a deportálás sajátos formája. A táborszerű büntetés-végrehajtás szintén az egyik vizsgálódási terület volt, melyről résztanulmányok születtek. (Zinner Tibor, Horváth Attila, Mezey Barna)

A pályázatban vállaltuk a levéltári forrásanyag feltárását, a fontosabb dokumentumok összegyűjtését, feldolgozásának megkezdése. A repertórium elkészült: Zinner Tibor az Országos Levéltár Jelenkori Gyűjteményének, Politikatörténeti Gyűjteményének a Politikatörténeti Intézet Levéltárának, Budapest Főváros Levéltárának, a Belügyminisztérium Központi irattárának áttekintése alapján tárta fel a vonatkozó iratanyagot, melyek közül többet publikált Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez című forráskiadvány-sorozatban. Megkezdtük a tanszék irattárában elhelyezett forrásanyag-másolatok alapján egy börtönügy-történeti forráskiadvány sajtó alá rendezését. Tematikánkban szerepelt a memoárirodalom feltérképezése és szakbibliográfia készítése is. Ez utóbbit az OTKA T 018585 pályázat lezárásaként megjelentette A magyar börtönügy kutatásának alapjai című kötet függelékében közölt magyar börtönügyi bibliográfiába illesztettük bele, s jelentettük meg  második, bővített kiadásként. A memoárirodalom feltárása folyik, feldolgozása megkezdődött.

Az eredeti pályázati programhoz képest egy vonatkozásban egyszerűsítenünk kellett a tervet: a pályázatban fölvenni tervezett interjúk elmaradtak. A munka ugyan megkezdődött, financiális lehetőségek híján azonban nem fejeződött be és feldolgozása is elmaradt. Ennek részben financiális okai voltak (a szűkös megbízási keretből nem tudtunk adatfelvevőket finanszírozni), részben pedig az interjúsorozat felvételére felkészített hallgatók kilépése a programból. Miután a jogtörténeti oktatás az első évfolyamon zajlik, a tanszék vonzáskörébe eső hallgatók többsége még nem rendelkezik a megfelelő jogi (büntetőjogi, büntetés-végrehajtási jogi) ismeretekkel. A programba tehát csak felsőbb éves hallgatókat tud a tanszék fölvenni, több esztendős felkészítést követően. A program indításakor együttműködési készségüket kifejező hallgatók azonban másfél évnél tovább nem tudnak részt venni a munkában (miután végeznek). A program keretében azonban sikerült egy újabb kérdező-csoportot felállítani a tudományos diákkörben, úgyhogy a munka folytatódik, s ha kis késéssel is, mindenképpen befejezzük a munkát.

A vállalt feladatok között szerepelt a büntetés-végrehajtási gyakorlat feldolgozása, a szovjet típusú büntetőjog és börtönügy meghatározó tényezőit jellemző kismonográfia készítése, s lehetőségek szerint tanulmánykötet publikálása. Kismonográfiaként publikálta Zinner Tibor a XX. századi politikai perek - A magyarországi eljárások vázlata 1944/1945-1992 a büntetés-végrehajtás büntető eljárásjogi hátterére, a politika és a koncepciós eljárások összefonódására vonatkozó munkáját. A kutatások egyik eredményének tekinthető Mezey Barna kismonográfiája, melyet az Osiris Kiadó gondozásában 2001-ben publikálnak (A szabadság falai).

A pályázatban ígéretet tettünk a kutatás során megszületett tanulmányok közzétételére. Ígéretünkhöz híven sajtó alá rendeztük a tanulmánykötetet, melynek megjelenése 2001-ben várható. (Vö. melléklet). Még a jelen kutatás szerves előzményét képező korábbi OTKA program záró konferenciáján megállapodtunk abban, hogy a két kutatási program beszámolóit és záró konferenciáinak előadásait közös kötetbe rendezzük. A jelen program záró tanácskozását 2001 szeptemberére tervezzük, azt követően kerülhet sor a publikációra.

A magyar büntetés- végrehajtás kutatása

Beszámolók az ELTE Magyar állam-és jogtörténeti Tanszék OTKA támogatásával folytatott kutatásairól

I.

A magyar börtönügy és büntetés-végrehajtási jog történeti gyökerei (OTKA T 018586) zárókonferenciája 1998. június 19-én

Elnök: Horváth Tibor

Mezey Barna: A büntetés-végrehajtás történeti kutatások Magyarországon

Lőrincz József: Civil kontroll a magyar büntetés-végrehajtásban

Zinner Tibor: Források a magyar börtönügy 1945-56 közötti történetéhez

Horváth Attila: A szovjet típusú büntetés-végrehajtás 

Tóth Béla: Magyarország részvétele a nemzetközi börtönügyi konferenciákon a századfordulón

Bódiné Beliznai Kinga: Erdélyi börtönök a polgári korban, különös tekintettel Szamosújvár és Nagyenyed fegyintézeteire

Kabódi Csaba: Rabjogok

Máthé Gábor: Kihágási büntetőjog és szankciók a polgári korban

II.

A magyar büntetés-végrehajtási jog fejlődése 1945-1963 (OTKA T 026216) zárókonferenciája (tervezett időpontja 2001 szeptember)

ElnökVókó György

Mezey Barna: A nyugat-európai büntetés-végrehajtás fejlődésének tendenciái az 50-es években

Horváth Attila: Szovjet büntetés-végrehajtás az 50-es években

Lőrincz József: A büntetés-végrehajtás feltételrendszere a II. világháborút követő évtizedekben Magyarországon

Zinner Tibor: Jogpolitika és büntetés-végrehajtás szovjet-Magyarországon

Bódiné Beliznai Kinga: Büntetés-végrehajtási jog az 50-es évek Magyarországán

Kabódi Csaba: A börtönügy - belügy /A magyar büntetés-végrehajtás a 20. sz. közepén

Máthé Gábor: Büntetőjogi jogalkotás alakulása 1946-1963

A témavezető a kutatási témában tartotta meg 1998-ban habilitációs előadását.

A kutatási eredmények közvetlen becsatornázása az egyetemi oktatásba biztosított. A pályázatban még csak jövőbeli programként megjelölt főkollégiumi képzés 1998-ban megkezdődött a jogi karon, a büntetés-végrehajtási jog két féléves kötelező stúdiumként illeszkedik a képzési rendszerbe. Az első félév képzési tematikája szerint elméleti-történeti ismereteket közvetít, melynek történeti blokkja meghaladja az ötven százalékot. Miután az előadók a kutatás résztvevői is voltak, az eredmények a legközvetlenebbül megjelentek az oktatásban, évről-évre mintegy ezer joghallgató számára (nappali, esti és levelező tagozaton, a budapesti és a győri képzési helyen egyaránt). A büntetés-végrehajtási jog, illetve annak politikai háttere alternatív és fakultatív előadások formájában is előadásra kerül mind első, mind negyedéves hallgatóknak. (Bognár Barbara, Füzessyné Maglics Tímea, Horváth Attila, Kabódi Csaba, Mezey Barna, Zinner Tibor) A Magyar állam- és jogtörténeti tanszék mellett jelenleg hárman dolgoznak doktori munkájukon, melynek témája a legközvetlenebbül a büntetés-végrehajtás huszadik századi históriája. A kutatási időszakban tizenkét szakdolgozatot írtak ötödéves hallgatók a megjelölt témakörben. A tudományos diákkör úgyszintén két éven át központi témaként kezelte a büntetés-végrehajtás ötvenes évekbéli történetét. A pályázati tervben szerepelt a megfelelő egyetemi jegyzet kiegészítése a kutatás eredményeivel. Ez a Magyar jogtörténet című tankönyv vonatkozásában megtörtént (Osiris 1999), új írott tananyagként jelent meg a Magyar jogtörténet forrásai című szemelvénygyűjtemény (Osiris, 2000), melynek szerves részét képezik a kutatásban feltárt források. A büntetés-végrehajtási jog elméleti-történeti részét képező korábbi jegyzet (A büntető rendszer alapfogalmai) írott tananyagának átdolgozását a szerzők (Kabódi Csaba – Mezey Barna) megkezdték. Időközben megjelent a kutatás résztvevőjének, Lőrinc Józsefnek közreműködésével íródott Büntetés-végrehajtási jog (A szabadságelvonással járó jogkövetkezmények végrehajtása) című tankönyv is.(Rejtjel 1999)

Miként a pályázat várható eredményei között is írtuk, feltételezéseink szerint a világháborút követő évtizedek tapasztalatainak elemzése nem csupán tudományos eredményeket hozhat, hanem szakmai konzekvenciákat is érlelhet, melyeket a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága tudomására hoznánk. Az Országos Parancsnoksággal fennálló kiváló kapcsolataink lehetővé teszik a folyamatos információ cserét. Miután a kutatás három résztvevőjét is meghívták a Börtönügyi Szemle Szerkesztőbizottságába, gyakorlatilag garantált az eredmények folyamatos közzététele. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságával kötött megállapodás értelmében megkezdtük a büntetés-végrehajtási szakirányú képzés előkészítését a Karon. 

pályázati támogatás financiális kezelését a pénzügyi tervnek megfelelően szerveztük. Vagyis miután a tervezett összköltség (3000 eFt, évente 1000 eFt) két legnagyobb tételét az intézmény által elvont 17 %-os rezsiköltség (510 eFt) levonása után a személyi költségek (900 eFt), illetőleg az egyéb (1290 eFt) költségek tették ki. A személyi költségek részben szerzői díjakat, részben pedig a munkához szükséges kiegészítő tevékenységekre vonatkozó megbízásokat (gépelés, számítógépes beírás, technikai szerkesztés, nyomtatásra előkészítés, egyéb technikai segédmunkák) jelentették. A tervezhető maximum (az összes tervezett költség 30 %-a) évente 300 eFt felhasználhatóságát biztosította, mely szerény mértékű szerzői díjazásra és a kiegészítő munkák szűkös fedezésére volt elegendő. Az egyéb költségek között főként a TB – járulék és a publikációs lehetőség biztosítása jelentett nagyobb összeget. Az utazások céljára elkülönített 300 eFt a külföldi tapasztalatok átvételének és beépítésének, a nemzetközi háttér megrajzolásának célját, a nemzetközi konferenciák előkészítését szolgálta.

BESZÁMOLÓ
az A.1355/III.a. nyilvántartási számú OKTK pályázat keretében támogatott kutatási feladat teljesítéséről
1998-1999

1. A téma megnevezése

Magyar Állam-és Jogtörténeti bibliográfia összeállítása

2. A témavezető neve

Dr. Mezey Barna tanszékvezető egyetemi docens

3. A téma kutatásának időtarma

1998. január 12. - 1999. január 12.

4. Eredmények összefoglaló ismertetése

A benyújtott pályázati tervben a Magyar állam-és jogtörténeti Tanszék oktatói kollektívája magyar állam-és jogtörténeti bibliográfia elkészítését vállalta, három tematikai egységben: a/ Magyar jogtörténeti munkák 1848 előtt, b/: Magyar állam- és jogtörténeti munkák 1848-1945 és c/ Magyar állam- és jogtörténeti munkák 1945-1997. Miként már a tervezetben is hangsúlyoztuk, a jogtörténeti bibliográfiák sajátossága a történettudományiakkal szemben, hogy a meglehetősen gyorsan elavuló joganyaggal párhuzamosan, azonos ütemben gyarapszik kutatási terrénuma. A jogtörténet tartománya nem rajzolható meg egyértelműen, hiszen minden jogi szabályozás, az erre vonatkozó tudományos munkásság a jogtörténeti kutatások körébe tartozik, akárcsak valamennyi jogintézmény és jogi jelenség, mely már nem a hatályos joganyaggal kapcsolatos. Lényegében ugyanez mondható el a tételes jogok elméleti kérdéseivel foglalkozó jogtudományokról is. A jogtörténet művelői, nem csak joghistorikusok, hanem tételes jogászok, történészek, politológusok, levéltárosok, nyelvészek, néprajztudósok, sit.

Ezért alapos megfontolást kívánt, mi kerüljön bele a készülő jogtörténeti bibliográfiába. A gyűjtés megindulásakor a pályázati tervben szereplő koncepció szerint kezdődött a munka. Persze már akkor, a plánum megírásakor jeleztük, hogy a munka jellegéből folyóan nem kizárt a munka során felbukkanó újabb ötletek beépítése a munkálatokba, az akár jelentősebb változtatás az eredeti koncepción.

Kezdeti elgondolásaink szerint részét képezi a bibliográfiának minden olyan munka, melyet eredendően "jogtörténeti műként" publikált szerzője, valamennyi olyan munka, melyet a jogtörténettudomány által jogtörténészként számontartott kutató publikált; a kifejezetten az egyes jogágak történetével foglalkozó feldolgozások és elemzések, a történeti korok jogéletével, jogtudománytörténetével, jogi nyelvezetével, jogforrásaival foglalkozó munkálatok valamint a jogi oktatás történetével foglalkozó tanulmányok és monográfiák. Miután jellegéből adódóan sok történeti vonatkozást tartalmaznak, valamennyi, 1989 előtt közzétett jogi lexikon és enciklopédia.

Gondoltunk továbbá válogatott anyagként az egyes jogágak korszakonként meghatározó jelentőségű tankönyveire és monográfiáira, az általánosan használt jogszabályggyűjteményekre, a forrás- és dokumentumgyűjteményekre, (amennyiben azok túlnyomó többségben tartalmaznak jogtörténeti forrásokat), és a jogtörténeti, történettudományi, politológiai irodalom azon joghistóriai szempontból lényeges monográfiáira, értekezéseire, közleményeire, tanulmányaira, és forrásközléseire, melyek a jogintézmények fejlődéséhez, a jogágak alakulásához értékes adalékokkal szolgálnak.

A munka közben éppen ez utóbbi kérdés kapcsán merültek föl tudományos aggályok. Komoly vita bontakozott ki arról, mely munkák tekinthetők jogtörténelminek, tekintettel arra, hogy 1989, a rendszerváltás éve az utóbbi 53 esztendőt alkotmánytörténetileg szinte teljes egészében, jogtörténeti vonatkozásokban nagy részben a história körébe utalta. Az újonnan jogtudományi viták kereszttüzébe került problémák, melyekhez úgyszintén adalékkal kívánunk szolgálni, sokszor olyan részkérdések körül zajlanak, melyeknek kifejezetten jogtörténetinek nevezhető szakirodalma nincsen, viszont akad eredetileg tételesjogi szakmunkaként megírt, akkor az élő jog részét képező, a jogtörténeti munkamódszert nélkülöző, mégis, életkoránál fogva történeti értékűnek minősíthető monográfia, értekezés. A határok megvonásánál végül azt az alapelvet alakítottuk ki, hogy kétely esetében a tágítás módszeréhez folyamodunk, vagyis bővítjük az eredetileg tervezett kört. Ez két problémát idézett föl a munka során: egyfelől a tervezett gyűjtéshez képest megszaporodott a feladat, másfelől aránytalanságok alakultak ki a fejezetek között, amit természetesen korrigálni kellett, s a mostohán kezelt egységeket hozzá kellett igazítani a többihez, bővíteni kellett a fölvett tételek számát.

További változást idézett elő az egyetemek állam-és jogtudományi karain éppen az 1998-as évben “tetőző” akkreditációs hullám. 1997 és 1999 között valamennyi Kar benyújtotta akkreditációs beadványát, melynek értékes része az oktatói publikációk fejezete. (Ennek eredményeképpen látott például napvilágot a Janus Pannonius Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi karának tudományos munkásságát taglaló bibliográfia). Mivel a jogtörténeti publikációk jelentős része szorosan kapcsolódva a helytörténeti kutatásokhoz, helyi kiadványokban lát napvilágot, amelyek meglehetősen nehezen regisztrálhatók, örömmel kaptunk az alkalmon, hogy tételeinket kiegészíthetjük ebből a leghitelesebbnek történő forrásból.

Ezek alapján nyilvánvalónak látszott, hogy a munkát csak lépésekben lehet végrehajtani. A gyűjtés mindhárom történeti terrénumban megindult, de a fő erőket az 1945 utáni időszakra koncentráltuk. Ennek eredményeképpen a vállalt határidőre elkészülhetett a Magyar állam-és jogtörténet válogatott bibliográfiája 1945-1989 kézirata, melyet 1999 folyamán közzéteszünk az ELTE Állam-és Jogtudományi karának gondozásában. Jelentős eredmények tekinthető, hogy maga a teljességre törekvő bibliográfia számítógépes adatbevitele is megtörtént, így vállalt célunknak megfelelően rövidesen lehetővé válik az világhálós hozzáférés is.

A másik két terület munkáltai tovább folytatódnak. Figyelemmel a kiterjesztett határokra, a megnövekedett időigényre s nem kevéssé a financiális lehetőségekre is, terveink szerint ezeket a terrénumokat is lezárhatjuk 2000-re. Az anyagi bázis megteremtésére folyamatosan teszünk lépéseket, további pályázatokat adunk be.

Az Országos Kiemelésű Társadalomtudományi Kutatások Közalapítvány támogatását (300.000 Ft - 119.000 Ft [TB,rezsi,ÁFA] = 181.000Ft-ot) kizárólag a gyűjtőmunkában és az adatbevitelben közreműködő munkatársak honorálására fordítottuk).

5. Készül-e monográfia?

Értelemszerűen nem, miután a kutatás bibliográfia készítésére irányult, monográfia megírása nem volt cél. 

6. Sor kerül-e a kutatás gyakorlati alkalmazására?

Természetesen, hiszen a szakbibliográfiák legfőbb funkciója a tudományos kutatás és a praxis igényeinek kielégítése a tájékozódás érdekében. A bibliográfia lényegénél fogva minden szakterületen felhasználható és hasznosítható, ahol a jog múltjával kapcsolatos érdeklődés fogalmazódik meg. A pályázatban is megírt módon,. megítélésünk szerint jelenleg ezek között a leglényegesebb terület a kodifikáció. Miután a rendszerváltó évek egyben a polgári jogintézményekhez történő visszatérést jelentette, a polgári szellemű (újra)kodifikálás igénye a legközvetlenebb felhasználási lehetőségeket teszi lehetővé. A bibliográfiát megjelentése után “teríteni” fogjuk a parlament és a közigazgatás kodifikáció-érintette területein. Reményeink szerint ezzel megkerülhetővé válnak számos esetben az új (vagy annak tartott) intézmények körüli újabb viták; a szakirodalom megsimerése alapján a konkrét problémák feloldására már létezett jogintézményi megoldások igénybevéltele lehetségessé válik, s végül a modernizáció hazai történetéből az európai normarendhez való felzárkózás esélyét növelő tanulságok, technikák és eredményes konstrukciók leírásainak forrásai is fellelhetők a kötetben. A kodifikációs viták történeti megalapozása egyszerűbbé válhat az elérhetőséget (s egyáltalán: a létezést) tanusító jogtörténettudományi bibliográfia segítségével.

Mint igértük, századunk hetvenes - nyolcvanas éveinek kiemelten támogatott jogtörténettudományi kutatási területének, a közigazgatás történetének eredményeit is fölvettük tételeink közé. Ezen munkálkodás eredményének bibliografikus egybegyűjtése s összevetése a múlt század közigazgatástörténeti és közigazgatástudományi kutatásaival hasznára lesz a közigazgatás modernizációján munkálkodó szakembereknek.

A jogtörténettudományi bibliográfia a tudományos kutatásban, a PhD képzésben, a hallgatói tudományos kutatásokban is meghatározó jelentőségű; lehetővé teszi a Magyarországon még gyermekcipőben járó könyvtári nyilvántartási rendszerek között eltöltött kezdeti, kishatékonyságú, ám annál hosszabb anyaggyűjtési időszak jelentős lerövidítését, a kevésbé publikus értekezések számontartását is. Segítséget nyújt a doktori képzésben az oktatást segítő szakirodalom felkutatásához, a doktori disszertációk szakirodalmi bázisának megalapozásához. A hallgatók diákköri munkálkodásában az iránytű szerepét tölti bem s nem kevésbé lesz használható a jogtörténettudományban munkálkodók számára.

A tanszéki munkatársak, hallgatók és doktoranduszok már használják az adatbázist.

A jogtörténettudományi bibliográfia nézetünk szerint az interdiszciplináris tudományos kutatások katalizálója is lesz. Ez a bibliográfia a történettudomány területén folyó jogtörténeti kutatások, a kifejezett jogtörténettudományi kutatások és az elmúlt évtizedekben örvendetesen megnövekedett politológiai tudományosság egymásra találásának lehetőségét hordozza magában.