Kovács Kálmán (Kisgyőr, 1913. november 1. – Budapest, 1991. január 23.) jogtörténész professzor, az MTA doktora. 1932 és 1943 között a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi karán német-francia szakos tanulmányok, majd a Jog- és Államtudományi Karon jogász végzettség. Az ötvenes években az Eötvös Loránd Tudományegyetem orosz nyelv-és irodalom, valamint magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diploma. Egyetemistaként aktívan politizált, 1936-ban az illegális KMP majd a Békepárt tagja lett. 1944-től a Magyar kommunista Párt Központi vezetőségének tagja volt. 1944 novemberéig magántisztviselőként dolgozott, szereplője az 1944-es Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, részt vett jónéhány törvény létrejöttében, Azt követően az államapparátus különböző posztjain szolgált: kisújszállási városi tanács elnöke és városi főjegyző, igazságügyi államtitkár, Szolnok megye főispánja, utóbb, az igazságügyminiszter első helyettese, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője. Innen került a jogi karra előbb mb. egyetemi tanárként, 1959. június 23-án kinevezett rendes professzorként. Harminc esztendőn keresztül a jogtörténet-tudomány egyik legfontosabb kutatási központjának vezetője, az ország egyetlen magyar jogtörténeti katedráján az oktatás koordinálója, a jövendő jogtörténész-generáció nevelője. Az MTA jogtörténeti kutatóhelyének vezetője. A Magyar Tudományos Akadémia Jogtörténeti Munkaközösségének, valamint a Magyar Jogász Szövetség Jogtörténeti Bizottságának alelnöke volt, tagja a Történelmi társulatnak, a Magyar Országyűlési Emlékek Szerkesztőbizottságának. A párizsi székhelyű Societé d'Histoire du Droit jogtörténeti társaság 1967-ben, az ICHRPI (a Parlamenti és Képviseleti Intézmények Történetének Bizottsága) 1972-ben választotta tagjai sorába. Alapítója és elhunytáig szerkesztője Jogtörténeti Értekezéseknek. Csizmadia Andorral és Asztalos Lászlóval 1972-ben közzétették a magyar állam- és jogtörténet tankönyvét Fő művei: A magyar büntetőjog és büntetőeljárási jog története 1848-1944-ig, Budapest, 1971.; A magyar állam és jog fejlődése, Budapest, 1981.; Zur geschichte des ungarischen Strafrechts und Strafprozessrechts 1000-1918, Budapest, 1982.

Forrás:
International Who’s Who in Education, Cambridge, 1981.; Men of Achievement, Cambridge, 1980.; Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék irattára

Publikációs lista (1946-1982)

MONOGRÁFIA, TANULMÁNYKÖTET

• A magyar büntetőjog és büntetőeljárási jog története 1848-1944-ig, Budapest, 1971, 93 o.
• A magyar állam és jog fejlődése, Budapest, 1981, 274 o.
• Zur Geschichte des ungarischen Strafrechts und Strafprozessrechts 1000-1918, Budapest, 1982, 104 o.

TANKÖNYV, JEGYZET

• Magyar állam- és jogtörténet II. köt. 1711-1945. (szerk.) Egységes jegyzet. Budapest, 1960. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat
• Szemelvények a magyar állam- és jogtörténet forrásaiból. Segédkönyv a magyar állam- és jogtörténet tanulmányozásához. I. kötet, Budapest, 1962. Tankönyvkiadó
• Magyar állam- és jogtörténet I. félév, 1. kötet, A magyar korai feudális állam és a jog (szerk.) Egységes jegyzet, Budapest, 1962. Tankönyvkiadó
• A feudális állam a 13. sz. derekától 1526-ig. Magyar állam- és jogtörténet. I. félév. 2. kötet. IV. fejezet. Egységes jegyzet, Budapest, 1962. Tankönyvkiadó
• Magyar állam- és jogtörténet I. félév, 3. kötet, A feudális állam és a jog 1526-1848-ig (szerk.) Budapest, 1962. Tankönyvkiadó
• Magyar állam- és jogtörténet II. félév, 4. kötet, A magyar állam és jog fejlődése 1848-1945-ig (szerk.) Budapest, 1963. Tankönyvkiadó
• Szemelvények a magyar állam- és jogtörténet forrásaiból. II. kötet Budapest, 1963. Tankönyvkiadó
• A büntetőjog és a perjog a korai feudalizmus idején – A feudális állam a 13. század közepétől Mohácsig – A büntetőjog; a polgári és büntető peres eljárás a 13. század derekától 1848-ig. Magyar állam- és jogtörténet I. (szerk.: Csizmadia Andor) Egységes jegyzet. Budapest, 1964. Tankönyvkiadó
• Magyar állam- és jogtörténet (társszerzőkkel) Egyetemi tankönyv. Budapest, 1972. Tankönyvkiadó
• Magyar állam- és jogtörténet (társszerzőkkel) új tankönyv. Budapest, 1978. Tankönyvkiadó

SZERKESZTÉS

• Die Entwicklung des Zivilrechts in Mitteleuropa 1848-1945. Társszerzőkkel. Budapest, 1970. Akadémiai Kiadó
• Entwicklung der städtischen und regionalen Verwaltung in den letzten 100 Jahren in Mittel- und Osteuropa I. Budapest, 1978., 302 o.
• Entwicklung der städtischen und regionalen Verwaltung in den letzten 100 Jahren in Mittel- und Osteuropa II. Budapest, 1979., 419 o.
• Entwicklung der städtischen und regionalen Verwaltung in den letzten 100 Jahren in Mittel- und Osteuropa III. Budapest, 1979., 354 o.
• Bethlen Gábor állama és kora (szerk.), Budapest, 1980.
• A magyar közigazgatási irodalom válogatott bibliográfiája 1827-1944 Budapest, 1983. 647 o.
• Jogtörténeti Értekezések
  1. Révész Tamás: A központi állami ellenőrzés szervezetének kialakulása Magyarországon 1867 után, Budapest, 1971, 59 o.
  2. Buzás József: Székesfehérvár és Fejér vármegye közigazgatása az 1918-1919. évi polgári demokratikus forradalom idején, Budapest, 1971, 63 o.
  3. Máthé Gábor - Révész Tamás: Az esti- és levelező tagozatú oktatás fejlődése az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán (1945-1970) Budapest, 1972, 70 o.
  4. Rácz Lajos: A polgári házasság intézményének megvalósulása Magyarországon, Budapest, 1972, 122 o.
  5. Buzás József: Veszprém vármegye közigazgatása az 1918-1919. évi polgári demokratikus forradalom első két hónapjában, Budapest, 1973, 59 o.
  6. Rechtsgeschichtliche Studien zum Zivilrecht, Studienband, Budapest, 1974, 178 o.
  7. Nagyné Szegvári Katalin: A jogtörténettudomány kutatási eredményei és perspektívái a felszabadulás után (helyzetelemzés), Budapest, 1975, 128 o.
  8. Degré Alajos: A magyar gyámsági jog kialakulása a dualizmus korának gyámsági kódexéig, Budapest, 1977, 153 o.
  9. Révész T. Mihály: A sajtópolitika egyes kérdései Magyarországon a kiegyezés után, Budapest, 1977, 119 o.
  10. A tanácshatalom jogpolitikája 1919-ben, tanulmánykötet Budapest, 1979, 184 o.
  11. Mezey Barna: A Rákóczi szabadságharc országgyűlései, Budapest, 1981, 86 o.
  12. A magyar politikai és jogi gondolkodás történetéből, XVIII-XIX. század, tanulmánykötet Budapest, 1982, 143 o.
  13. Az állami és jogintézmények változásai a XX. század első felében Magyarországon, tanulmánykötet, Budapest, 1983, 216 o.
  14. A jogászképzés a magyar felsőoktatás rendszerében, tanulmánykötet Budapest, 1984, 300 o.
  15. A jogalkotás és a jogalkalmazás egyes kérdései Magyarországon 19-20. század, tanulmánykötet Budapest, 1986, 281 o.
  16. Zu den gegenwärtigen rechtsgeschichtlichen Forschungen, Studienband, Budapest, 1987, 337 o.

TANULMÁNY

• A szovjet szocialista jog hatása igazságszolgáltatásunk fejlődésére. Jogtudományi Közlöny, X-1955.
• A jogászság szerepe a népi demokráciákban. Magyar Jog. II-1955.
• Az ügyvédség és a szocialista igazságszolgáltatás. Jogtudományi Közlöny. XI. 1955.
• A jogászok feladatai a szocializmus építésében. A Magyar Jogász Szövetség gyűlése c. kötetben. Budapest, 1956. Állami Nyomda
• Az ügyvédi munkaközösségekről. Magyar Jog. III. 1956.
• Az ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának történelmi jelentősége (1944-45) Állam és igazgatás I., 1965.
• L’institution des tribunaux de peuple et leur importance au point de vue de la consolidaton du régime démocratique populaire en Hongrie. Acta Facult. Jurid. Univ. Comenianae, Bratislava, 1966.
• Zusammenfassung der Diskussion über das Thema „Die bürgerlichen Freiheitsrechte im Zeitalter des Dualismus”. Die Freiheitsrechte und die Staatstheorien im Zeitalter des Dualizmus. (Red.: Andor Csizmadia) Studia Jurid. Auct. Univ. Pécs Publicata, Budapest, 1966. Tankönyvkiadó
• A magyarországi népbíróságok történetének egyes kérdései. Jogtörténeti Tanulmányok I. (szerk.: Csizmadia Andor) Budapest, 1966
• A büntetőjog oktatása a nagyszombati egyetem jogi karán 1667-1777. Jogtudományi Közlöny, 1967. 5. sz.
• A jogtudomány és a jogászképzés fejlődése a középkortól az 1848-as polgári forradalomig. Századok, 101. évf. 1967. 3-4. sz.
• Grundlegung des volksdemokratischen Staates in Ungarn in 1944-45. Annales Univ. Sci. Budapest Sectio Juridica VIII. Budapest, 1967.
• Der Unterricht des Strafrechts and der Rechtswissenschaftlichen Fakultät der Universität in Trnava 1667-1777. Acta Facult. Jurid. Univ. Comenianae, Bratislava, 1968.
• Közjogi és politikai harcok a Csemegi-kódex parlamenti vitájában 1877-78. Jogtörténeti Tanulmányok II. (szerk.: Csizmadia Andor) Budapest, 1968. Közgazdasági és Jogi Kiadó
• Államjogi változások a „Magyar Népköztársaság” idején 1918/19-ben. Jogtudományi Közlöny 1969. 2. sz.
• Die strafverfolgung der Kriegsverbrecher und der Verbrecher gegen das Volk in Ungarn. Freiburger Dies Univ. Band 19.
• A magyar jogtörténeti kutatások útja és jelenlegi feladatai. Gazdaság- és Jogtudomány, az MTA IX. Oszt. Közleményei III. 1-2. sz. 1969.
• Grundeigentumsformen mit feudalen Charakterzügen in Ungarn. Die Entwicklung des Zivilrechts in Mitteleuropa 1848-1945. (Red. Andor Csizmadia und Kálmán Kovács) Budapest, 1970. Akadémiai Kiadó
• Feudális vonások a magyar földtulajdonjogban a polgári korszak idején. Jogtudományi Közlöny, 1970. 1. sz.
• „Loca credibilia” en Hongrie ancienne. Revue Historique de Droit Francais et Étranger. Nr. 1., Paris, 1970.
• Intervention présentée a l’Assemblé générale statutaire a Moscou. Bulletin de l’Association Internationale d’Histoire du Droit et des Institutions. Nr. 5. Leyde, Pays-Bas. 1970.
• L’établissement du gouvernement de type bourgeois en Hongrie. Studia Jurid. Auct. Univ. Pécs Publicata, 1972.
• Das Schwurgericht, sowie die Parlamentsgerichtsbarkeit in den Diskussionen der Vorbereitung der Gesetzentwürfe über das Strafverfahren vom Jahre 1843-1844. Annales Univ. Sci. Budapestinensis, Sectio Jurid. Tom XV. 1973. 83-103. pp.
• Államjogi küzdelmek a független, felelős minisztérium létrehozásáért 1848/48. Jogtörténeti Tanulmányok III. (szerk.: Csizmadia Andor) Budapest, 1974. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
• A burzsoá típusú kormány létrehozásáért vívott küzdelem Magyarországon (1847-1848) Jogtörténeti Tanulmányok III. Budapest, 1974. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 177-191 pp.
• Anfänge der Bestrebungen zur Schaffung eines zivilrechtlichlen Kodexes in Ungarn in den Jahren 1866-1877. In.: Rechtsgeschichtliche Studien zum Zivilrecht, Rechtsgeschichtliche Abhandlungen, Heft. 6. Herausgegeben von Kálmán Kovács, Budapest, 1974. 45-77. pp.
• Az esküdtszék és az „articularis” bíróság ügye az 1843-44. évi büntetőeljárási törvényjavaslatok előkészítésének vitáiban. Jogtudományi Közlöny 1974.
• A magyar jogtörténeti kutatások néhány új jellemző vonása és további feladatai. In.: Az állam- és jogtudományok fejlődése (szerk.: Molnár József) Budapest, 1975.
• A jogalkotás és jogalkalmazás egyes kérdései Magyarországon a felszabadulástól az alkotmányig. Jogtudományi Közlöny 1976. 5. sz.
• Einzelne Fragen der Gesetzgebung und der Rechtsanwendung in Ungarn bis zur Versassung (1945-1949) In.: Vznik a vyvoj socialistického prava, 1. Cast. Univ. Karlova, Praha, 1976.
• Das Schwurgericht und die angelegenheit der parlamentarischen Gerichtsbarkeit in den Diskussionen der Vorbereitung der Gesetzentwürfe über das Strafverfahren von Jahr 1843-44. In: Prace Pravnicze, Krakow, 1976.
• A magyar magánjogi törvénykönyv megalkotására irányuló kezdeményezések a kiegyezés után. Jogtudományi Közlöny 1977.
• Haupttendenzen der Entwicklung der städtischen und regionalen Verwaltung in der letzten 100 Jahren in Mittel- und Osteuropa. In.: Entwicklung der städtischen und regionalen Verwaltung (Red.: Kálmán Kovács) Budapest, 1978.
• A magyarországi Tanácsköztársaság visszhangja kilenc európai tőkésország sajtójában In.: Levéltári Szemle 1979. 1-2. sz.
• A Csemegi Kódex I. novellájának keletkezése. In.: A magyar büntető törvényhozás 100 éve. (Szerk.: Nagy László) Budapest, 1979.
• A Tanácsköztársaság emlékezete In: A tanácshatalom jogpolitikája 1919-ben, Jogtörténeti Értekezések 10. (szerk.: Kovács Kálmán) Budapest, 1979.
• A Rákóczi-szabadságharc államának néhány jellemző vonása. In.: Jogtörténeti Tanulmányok IV. (szerk.: Csizmadia Andor) Budapest, 1980.
• Einige charakteristische Züge der I. Novelle zum ungarischen Strafgesetzbuch des Dualismus. In: Wissenschaftliche Mitteilungen. Augsburg, 1980.
• A jogalkotás kezdetei a felszabadult Magyarországon (1944-1946) In.: Jogtörténeti Szemle 1987. 2. sz.

EGYÉB (KISEBB CIKKEK, RECENZIÓK, SZEMLE)

• A népbíráskodásról szóló jogszabályok (Az 1945. VII. tv.) Budapest, 1946. Athenaeum
• A csehszlovák és a magyar jogtörténészek IV. tudományos találkozója. Századok 98. évf. 3. sz., 1964.
• A megyei tanácsok végrehajtó bizottságának közlekedési osztálya. Állam és igazgatás II., 1950.
• Dr. Andor Csizmadia: La constitution et la pratique des relations juridiques entre l’état hongrois et les églises a l’époque de Horty. Budapest, 1966. Akadémiai Kiadó, Revue historique de droit francais et étranger, Paris, 1967. No. 2.
• A kelet- és közép-európai népek jogfejlődésének főbb irányai (Horváth Pál) Francia nyelvű recenzió. Revue historique de droit francais et étranger, Paris, 1969., Budapest, 1968., Közgazdasági és Jogi Kiadó
• Forrás: International who’s who in Education Cambridge, England 1981. 239, Men of achievement Cambridge, England 1980 336. o., Magyar Állam- és Jogtörténeti Tanszék irattára

ÉLETRAJZ

Kovács Kálmán 1913-ban a borsod megyei Kisgyőrben született, apja tanító volt. A kisújszállási gimnázium elvégzése után, 1932-ben beiratkozott a Debreceni Tudományegyetemre; bölcsészhallgató volt, amikor azonban pár év múlva a kultuszminiszter úgy rendelkezett, hogy a tanárok csak igazgatójuk engedélyével vehetnek részt politikai mozgalmakban, írhatnak újságcikkeket stb., az ősi Református Kollégiumban lakó, már akkor is erősen politikai érdeklődésű egyetemista nem óhajtott olyan pályán maradni, ahol a kormány politikai felügyelete érvényesülhet felette, s 1935-ben jogász lett.

Debrecen a politikai irányzatok, pártok, társaságok egész sorát kínálta a tájékozódni kívánók számára. Kovács Kálmán az Ady Társaságban, s a polgári radikális Reform Társaságban ismerkedett meg a haladó értelmiségiekkel, továbbá a Debrecenbe sűrűn lejáró népi írókkal és Bajcsy-Zsilinszky Endrével, majd kapcsolatot talált a szociáldemokraták, továbbá a szegényparasztság szervezeteivel is. Az egyetemi hallgatók között Kállai Gyula és Zöld Sándor vezetésével 1935-36-tól egyre erősödött a baloldali csoport, ehhez tartozott Kovács Kálmán is. Zömmel ők hozták létre 1937 tavaszán Debrecenben a Márciusi Frontot, amely 1938-ban Tovább címmel folyóiratot adott ki, de ez néhány szám után, az időközben bevezetett előzetes cenzúra, az elkobzások, a belpolitikai helyzet megváltozása miatt, megszűnt; szerkesztői ellen eljárást indítottak. 1938 végére a Márciusi Front mozgalom lényegében szétesett, de bárhová kerültek is tagjai, folytatták németellenes, antifasiszta küzdelmüket. Kovács Kálmán, aki előbb ügyvédi irodában (1938-1939 joggyakornok), majd a katonai szolgálat letöltését követően (1939. január-1941 november) Szolnokon egy biztosító intézetnél (1944 szeptemberéig magántisztviselő) kapott állást, 1943-44-ben Fehér Lajos, Iliás Ferenc mellett részt vett a Békepárt szervező és agitációs munkájában. 1944 szeptemberében, sok más kortársához hasonlóan, SAS behívót kapott a Péterfia utcai laktanyába. Innen pár nap múlva, a frontra indítás előtt, megszökött és Debrecen felszabadításáig előbb egy könyvkötőnél, majd Sántha Kálmán professzor idegklinikáján élt illegalitásban, s amint lehetett, Kisújszállásra ment, ahol a harcok idején a családja meghúzódott.

Ott, 1944. október végén az MKP városi titkára, s egyben az új népi szerv, „a városi tanács” (a későbbi Nemzeti Bizottság) elnöke lett, szervezte a háborútól sokat szenvedett város talpra állítását, az élet megindítását. December 19-én képviselővé választották a debreceni Nemzetgyűlésbe, 23-án pedig kinevezték igazságügyi államtitkárrá. Az Igazságügyi Minisztériumban igen feszített ütemű munka kezdődött: a földosztásról, a háborús bűnösök felelősségre vonásáról szóló kormányrendelet és sok más sürgős jogszabály előkészítése, az igazságügyi szervek munkájának megindítása stb. Fő munkaterülete, egyebek között, a népbíróságok működésének megszervezése volt, s maradt azután is, amikor 1945. április közepén a kormány Budapestre költözött. Pesten felkereste celláikban a tárgyalásukra váró háborús főbűnösöket: Imrédyt, Bárdossyt, a sírógörcsökkel küszködő Beregfy vezérezredest, Szálasit, Rajnisst és társaikat.

Amikor 1945 végén, Szolnokon az élelmiszerrel való ellátatlanság miatt megbukott a kisgazdapárti főispán, Baráth Endre, helyébe Kovács Kálmánt nevezték ki szűkebb pátriája, Szolnok vármegye főispánjává és közellátási kormánybiztosává (1945. december 5.-1946. november 5.). Ez utóbbi minőségében az ország nagy iparvidékeinek élelmezéséről kellett elsősorban gondoskodnia, ami nem volt könnyű feladat. Akkor épült ideiglenesen a háború folyamán elpusztított Tisza-híd is, az építői között indított munkaversenyt az inflációs pénz helyett élelemmel premizálták, igen sikeresen.

Egy év múlva, amikor a közlekedés volt az újjáépítés kulcskérdése, ismét a fővárosban találjuk, a Közlekedésügyi Minisztérium elnöki főosztályának vezetőjeként (1946. november 6.-1954. április 5.), igen széles hatáskörrel. 1954-ig dolgozott itt. Munkája mellett az ELTE Bölcsészettudományi Karának esti tagozatán tanári diplomát is szerzett. A politikai és ideológiai munkában, mint pártiskolai előadó, népgyűlések szónoka, megyei, illetve minisztériumi pártbizottság tagja stb. vett részt. Párttagságát 1936-tól ismerték el.

1954 elején elkezdődött a rehabilitáció, a személyi kultusz törvénysértéseinek felülvizsgálata és felszámolása. Ekkor Kovács Kálmán visszakerült régi beosztásába, mint az igazságügy-miniszter első helyettese (1954. április 6.-1957. november 6.) Erdei Ferenc, Molnár Erik, majd Nezvál Ferenc miniszterek mellett dolgozott.

Közben, már 1951-től, újra meg újra kérte, hogy az egyetemen oktathasson, régi barátja, Molnár Erik útmutatásai alapján a magyar történet és jogtörténet kérdéseivel foglalkozott. Rövid, átmeneti kitérő után, amikor másfél évig a Művelődésügyi Minisztériumban volt főosztályvezető (1957. november 7.-1959. július 15.), 1959. júliusában végre teljesült vágya: egyetemi tanár lett, s az ELTE jogi karán a jogtörténeti tanszék vezetője. A tanszéken, amely egyben az MTA által támogatott kutatóhely is lett, akadémiai státusokat szervezett és fiatal jogtörténészek egész sorának (Máthé Gábor, Révész Tamás, Mezey Barna stb.) fejlődését tette lehetővé. A tanszékre kerülve részt vett a kormány által 1962-ben elfogadott országos távlati tudományos kutatási terv kidolgozásában, s e tevékenységéért az MTA főtitkárától írásbeli köszönetet kapott. 1969 októberében megvédte kandidátusi disszertációját és elnyerte az MTA CSc fokozatát. 198-ban vonult nyugdíjba, de elhunytáig aktív részese volt a tanszék munkájának.

Tudományos tevékenysége széles területet ölel fel. Foglalkozott a büntetőjog oktatásával a nagyszombati egyetemen, a magyar büntetőjog és a büntetőeljárás történetével (1848-1944), a Deák-féle eljárásjogi tervezet létrejöttével, a Csemegi-kódex-szel, az I. büntető novellával, a népbíróságok szervezetével és működésével. Érdeklődése egy időben a polgári jog története felé fordult. Vizsgálta a magyar burzsoá magánjogban továbbélő feudális vonásokat, továbbá a magánjog kodifikációja körül a kiegyezést követően meginduló vitákat, újabban pedig a „válság-jogot”, a Bethlen-kormány kísérleteit a nagy gazdasági válság jogi eszközökkel történő fékezésére. Az államjogot érintően tanulmányt írt az 1848. évi első magyar polgári kormány megalakulásáról, a Károlyi-féle polgári demokratikus államról, a Tanácsköztársaság államának külföldi visszhangjáról, a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlésről, a jogalkotás és jogalkalmazás kérdéseiről 1945-49 között. A nyolcvanas évek munkáiban a Rákóczi-szabadságharc államának és államigazgatásának jellegzetességeit, majd Bethlen Gábor erdélyi országgyűléseinek törvényalkotását elemezte. Tanulmánya jelent meg a Pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem jogi karának történetéről (1914-1921). Kutatásainak eredményei magyar, csehszlovák, francia, lengyel stb. szakfolyóiratokban, illetve tanulmánykötetekben kerültek publikálásra. Fő kutatási területe az igazságügyi igazgatás fejlődése az alkotmányig.

Tanszékre kerülése után az egyetemi munkában legsürgősebb feladatának a magyar jogtörténeti tananyag korszerűsítése érdekében az új, egységes egyetemi jegyzet szerkesztését s társszerzőkkel való megírását tekintette (1960). Az új tananyag 1963-63-ban folyamatosan jelent meg négy kötetben. Időközben kidolgozta Csizmadia Andor professzor bevonásával a tananyag programját és tananyagát. Megalkotta – a maga nemében elsőként – a magyar jogtörténet kétkötetes segédkönyvét.

Egyik szerzője – Csizmadia Andor és Asztalos László professzorokkal együtt – az 1972-ben kiadott, Eckhart 1946-os munkáját követően, első jogtörténeti tankönyvnek (szerk.: Csizmadia Andor). A szintén tanszéken munkálkodó Eckhart tankönyvéhez képest, mely csupán a feudális és rendi korszakot dolgozta fel 1848-ig, az új tankönyv 1945-ig tárgyalta a magyar állam és jogfejlődést. Szerzője volt a tantárgy 1978-ban megjelent új tankönyvének is, amelyet 1983-ban lefordítottak orosz nyelvre Moszkvában és ott adták ki. A kar támogatásával megindította 1971-ben a Jogtörténeti Értekezések c. kiadványsorozatot, amelynek nyugállományba vonulásáig 16 kötete látott napvilágot. Válogatott tanulmányainak kötete A magyar állam és jog fejlődése címmel 1981-ben, Zur Geschichte des ungarischen Strafrechts und Strafprozessrechts 1000-1918 c. kismonográfiája pedig 1982-ben jelent meg.

Több idegen, valamint magyar nyelvű tanulmánykötetet szerkesztett, ezekben általában saját munkái is szerepelnek: Die Entwicklung des Zivilrechts in Mitteleuropa (társszerkesztővel) Akadémia Kiadó, 1970; Rechtsgeschichtliche Studien zum Zivilrecht, 1974; Entwicklung der städtischen und regionalen Verwaltung in den letzten 100 Jahren in Mittel- und Osteuropa I-II. köt. 1978-1979; Bethlen Gábor állama és kora, 1980; A magyar közigazgatási irodalom válogatott bibliográfiája 1827-1944 (társszerkesztőkkel), Statisztikai Kiadó Vállalat, 1983.

Számos társadalmi szervezetben, egyesületben tevékenykedett (Magyar Jogász Szövetség Jogtörténeti Bizottságának évtizedeken át alelnöke volt, miként a Magyar Tudományos Akadémia Jogtörténeti Munkaközösségének is. Tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak is.). A Magyar országgyűlési emlékek szerkesztő bizottságának tagja volt. A Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége munkájában az Országos Bizottság tagjaként vett részt. Széles körű nemzetközi tudományos kapcsolatokat épített ki és tartott fenn külföldi jogtörténészekkel, évtizedeken át sok nemzetközi kongresszuson, konferencián vett részt, s tartott előadásokat. Vendégprofesszorként tartott előadásokat a kölni, a würzburgi és a modenai egyetemen, valamint a bécsi egyetem jogi karán.

Tagja volt az alábbi külföldi tudományos szervezeteknek: société d’Histoire du Droit (1967-től), Commission Internationale pour l’Histoire des Assemblées d’États (1972 óta), Association d’Histoire Comparative des Institutions et du Droit de la République Socialiste de roumanie (1975-től); akadémiai levelező tagja a Bruxelles székhellyel működő Académie Européenne d’Histoire-nak (1981 óta).

Több alkalommal ismerték el politikai és tudományos tevékenységét állami kitüntetéssel. Jelentősebb állami kitüntetései: Köztársasági Elnöki Elismerés (1946), Magyar Szabadság Érdemrend (1947), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Munka Érdemrend arany fokozata (1970, majd másodízben 1973), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1978) stb., 1983-ban megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét.