Jogtörténeti Értekezések 50., 52., 53.

2021.12.13.
Jogtörténeti Értekezések 50., 52., 53.
Az MTA–ELTE Jogtörténeti Kutatócsoport gondozásában jelentek meg a Jogtörténeti Értekezések 50., 52. és 53. kötetei.

Jogtörténeti Értekezések 50.

Mezey Barna (szerk.): Kölcsönhatások. Európa és Magyarország a jogtörténelem sodrásában. Budapest, 2021, Gondolat Kiadó, 361 oldal, ISBN: 9789635562046

A 10–11. századra Europa Occidens keleti peremén kialakult azoknak az államoknak az összefüggő sora, melyek kijelölték a keresztény Európa határait Ázsia felé, s melyek védőpajzsként oltalmazták a belsőbb régiókat a becsvágyó keleti nagyhatalmakkal szemben. Ugyanakkor önakaratukból a társadalomfejlődés, az alkotmányos és jogélet Európa-centrumból vezényelt útjára tértek, s a későbbiekben a fennsík peremzónájaként időről időre végrehajtották modernizációs kísérleteiket, melyek a felzárkózást célozták. Ez a helyzet folyamatosan napirenden tartotta a szuverenitás kérdéseit, a központhoz fűződő viszony alakítását és alakulását, a szélső nemzeti lét jellegzetes vonásainak érvényesítését. A kötet szerzői a jogtörténettudomány szemszögéből tekintve Kelet-Közép-Európa pozíciójára, e köré a probléma köré fűzték gondolataikat, rögzítették megállapításaikat, egyben az ötven esztendeje útjára indított Jogtörténeti Értekezések félévszázados jubileumát is köszöntve az 50. kötettel.

Jogtörténeti Értekezések 52.

Horváth Boldizsár: Emléktöredékek köz- és magánéletemből. (Sajtó alá rendezte Cieger András és Matolcsi Réka) Budapest, 2021, Gondolat Kiadó, 137 oldal, ISBN 9789635561940

A kötet, melyet az olvasó a kezében tart, Magyarország kiegyezést követő első igazságügyi miniszterének, Horváth Boldizsárnak (1822–1898) a végakaratát teljesíti születésének 200. évfordulója alkalmából. Jelen szövegközlés központi részét az a visszaemlékezés képezi, amelyen a politikus haláláig dolgozott, és amelyben közéleti tevékenységét tekinti át az 1848/49-es szabadságharcot követő bujdosásától 1871-ben bekövetkezett miniszteri lemondásáig. Az emlékirat meghatározó témája a polgári jogállam kiépítésének nehézségei: például a sajtószabadság, a vallásszabadság és az alkotmányos rend védelme a kiegyezés körüli években. A forrásközlést olyan dokumentumok egészítik ki, amelyek betekintést engednek a közéleti szereplő személyes gondolataiba és láttatni engedik érzéseit: borúlátásra hajlamos érzékeny lelkivilágát. A szerelemre lobbanó ifjú feljegyzései és a halálra készülő idős ember gondosan megszerkesztett, emléktárgyakra is kiterjedő végrendelete mellett helyet kapott a kötetben egy válogatás lányának, Horváth Gizellának a naplójából is.

Jogtörténeti Értekezések 53.

Megyeri-Pálffi Zoltán (szerk.): Ábrázolt és épített jog. Budapest, 2021, Gondolat Kiadó, 175 oldal, ISBN 9789635562039

A felvilágosodástól a 20. századig ívelő állami modernizáció jelentősen átalakította a korabeli államok s közöttük Magyarország államszervezeti viszonyait. Az egymástól elválasztott államhatalmi tevékenységek gyakorlása a dologi feltételek biztosítását is megkövetelte, hiszen a jog(rendszer) hatékonyságának egyik elemi feltétele a megfelelő infrastrukturális háttér biztosítása. E folyamatnak köszönhetően speciális épülettípusok jelentek meg: törvényhozási, végrehajtási-közigazgatási és igazságügyi épületek. A számos minta és impulzus táplálta változások nyomán egy olyan sajátos jogrendszer és építészeti közeg jött létre, ami egyaránt tükrözi a magyar jellegzetességeket, és belesimul a közép-európai „térbe” is. A kötet tanulmányainak egy része ezekre a sajátosságokra és leginkább az igazságügyi infrastruktúra jellegzetességeire reflektál, s kapcsolja össze a jog és az építészet világát a maga szuverén módján. A sajátosságok felderítéséhez azonban érdemes lehet körbetekinteni – ahogy ezt a tanulmányok másik része teszi –, hiszen ekképp akár viszonyítási pontok is felfedezhetők, amelyek segíthetnek az (ön)értékelésben. E szélesebb látókörbe beletartozik mind a kitekintés a szűkebb földrajzi térségből az óceánokon túlra, mind pedig a multi-, illetve interdiszciplináris megközelítés. Ez utóbbi pedig elkalandozást jelent a jog ábrázolhatóságának irányába, ekképpen nemcsak az építészet, hanem a képzőművészet eszközeinek segítségével is érzékelhetővé válik a jog világa.